Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Dologi jog. A dolgok. 99 állit ott A. a. szerződés helyesen állapíttatott meg öröklési szerződésnek. Az öröklési szerződés hatálya pedig csak az örökhagyó halálával következvén be, felperesek az I. r. alperes halála esetére öröklendő vagyonra nézve az I. r. alperes életében semmi irényban keresettel fel nem léphetnek, vagyis nem követelhetik sem az I. r. alperes nevén álló kereseti ingatlan tulajdonát, sem az I. r. alperes elhalt neje tulajdonába átment birtokrészt 2. és 3. r. alperes mint végrendeleti örökösöktől az átruházás érvénytelenítésével az alapon, hogy az az A. a. szerződés megkötésekor az 1. r. alperes tulajdona volt és hogy ők azt az átruházás előtt már megszerezték. Amennyiben tehát felperesek az ingatlanok tulajdonát az A. a. alapján követelik, a kir. tábla ítélete a kereset időelőttiségére alapított indokolás alapján, amennyiben pedig felperesek keresetüket elbirtoklásra alapították, e tekintetben a felhívott elsőbirósági indokoknál fogva helybenhagyandó volt. (Curia 1904 február 9-én. 4937/903.) 265. Örökösödési perben a netán ismeretlen örökösöknek ügygondnok képviseletében perbe vonására csakis akkor van szükség, ha valószínűnek látszik, hogy a jelentkezetteken felül mások is hivatottak az öröklésre. (Curia 1904 április 26. 6911/903. sz. a.) Dologi jog. I. A dolgok. (Tervezet 485-504. §.) 266. Az ingatlannal szorosabban összefüggő tartozék az ingatlannal jogilag egy tekintet alá esik. (Curia 1904. június 9-én. G. 412.) 267. A magánosoknál használandó gázvilágítás készülékének dijai az árszabály szerint a gázvilágítás megnyílta után az illető fogyasztók által lefizetendők; hogy pedig a gázórák a légszeszvilágitás készülékeihez tartoznak* az kétségtelen a gázórák nélkülözhetetlen rendeltetéséből, sőt erre mutat az a körülmény is, hogy a gázórák megállapított dijait az illető fogyasztók a gázvilágítás megnyitása óta állandóan fizetik. (Curia 1904 január 29. 7098/903.) 268. Az 1888: XIX. t.-cz. 1. §-ában azt az általános jogszabályt állítja, hogy a halászat joga a földtulajdon elválaszthatatlan tartozékát képezi, és az 1885: XXIII. t.-cz. 4. és 5. §-ai szerint a meder tulajdonosául tekintendő parti birtokost illeti ugyan, azonban az idézett törvényczikk 3. §-a az 1. §-ban foglalt általános jogszabály alól azt a kivételt állapítja meg, hogy azok, kik a törvénynek 1889 május i-én történt életbeléptekor a halászati jogot oly vízterületen gyakorolják, melynek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat az 1 §-ban foglalt rendelkezés ellenében is megtartják abban az esetben, ha a törvény hatálybalépte után legkésőbb egy év alatt ebbeli jogukat az alispánnál bejelentik s ennek folytán jogosultsá7*