Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

62 Ezzel szemben felperesek perújítási keresetükbe azt kívánták az alapperben nem használt levelekkel és tanukkal bizonyítani, hogy ez a 61 hold az alperesnek a D) a. főszerződésben foglalt 1300 holdra vonatkozó adásvételén kívül eső egészen külön vétele volt és pedig 700 K-át L. Juliska felperes 13 holdnak külön vásárlására kapott, L. József és neje 25 holdat szintén külön adtak el, végül 23 h. 110 D-ölet alperes V- Mór útján egyenesen és közvetlenül Sz. Andrástól vett meg és neki fizette meg az erre eső vételárat, felperesek tehát nem kapták a 3660 K-át az 1300 holdas vételből eredő vételárra. A felebbezési bíróság azonban a perújítás során ismét azt a tényállást állapította meg, hogy felperesnek nem sikerült a perújítás során fölvett bizonyítás eredményével az alapperbeli Ítéletek vonatkozó tényállását megdönteni. Minthogy a felebbezési bíróság az e tekintetben felhozott és érvényesített perújítási bizonyítékokat, jelesül a kihallgatott tanuk vallomását, továbbá a perújítás során becsatolt leveleket és okiratokat nemcsak tüzetesen, hanem az alapperben e részben foganatosított bizonyítás anyagával és az alapperbeli ügy érdemével együttesen és kapcsolatban mérlegelte és így egyrészt az 1868 : LJV. t.-cz. 320. §. következményeinek eleget tett, másrészt ítéletének indokaiban a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása mellett kifejtette azokat az okokat, a melyek meggyőződését előidézték, úgyszintén a melyek miatt egyes bizonyítékokat nem vett figyelembe; minthogy a bizonyitásfelvétel eredményének a S. E. T. 64. §. értelmében való mérlegelése a felülvizsgálat körébe nem vonható tényállás keretébe tartozik; minthogy ezek szerint alaptalan felpereseknek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság a jelzett 61 holdra való vonatkozással felhozott bizonyítékokat nem mérlegelte kellően és indokolási kötelességének nem felelt meg, a felpereseknek e részben emelt felülvizsgálata nem volt figyelembevehető. Az 1910. évi június hó 30-án tartott elsőbirósági tárgyalás alkalmával az 1908. Sp. I. 167/15. sz. a. jegyzőkönyv igazolása szerint a 61 hold illetményekből a 49., 50. és 62. sorszámok alatt foglalt 8 hold 994 D-öl, 4 hold 1290 D-öl és 23 hold 111 D-öl, összesen tehát 36 hold és 798 D-öl területre eső