Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

40 4310 K, ennek a tőkének 1909 január 1-től járó 8% kamatja, a kamat 7% kamatja és 1000 K költség és illeték erejéig nyújtottak biztosítékot ingatlanaikra. Ennélfogva a felebbezési bíróság annál kevésbé sértett jogszabályt azzal, hogy tényállásként megállapította azt, hogy az alperesek az okiratban számszerűleg meghatározott tőkeösszeg és járulékai erejéig állították ki az okiratot a felperes részére, mivel a felebbezési bíróság indokai szerint ezt a ténykörülményt a peres felek egyezően elő is adták, ezzel az indokbeli kijelentéssel szemben pedig az alperesek a S. E. 197. §-ba előirt módon ki nem mutatták, hogy ez az egyértelmű előadás elő nem fordult volna, továbbá mivel a felperes az elsőbiróságnál a 9000 K-ról szóló váltót fel is mutatta, az alperesek pedig még egy 310 K-ról szóló váltó aláírását is beismerték és így a váltóhitelt ki is merítették. Az a panasz is alaptalan, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével állapította meg tényállásként azt, hogy a 9310 K-ban az első félévi kamat nincs beszámítva, mert való ugyan, hogy az alperesek a felebbezési tárgyalásnál az 1908. évből, tehát az A) alatti biztosítéki okirat kiállítása előtti időből iratokat kértek beszerezni annak bizonyítására, hogy az összeszámoláskor kevesebb volt a tartozásuk, mint a mennyit az A) alatti okirat meghatározott és a felebbezési bíróság az iratok beszerzését el nem rendelte, s ennek mellőzését külön nem indokolta, ámde Ítéletének egész indokolásából megállapítható, hogy miért nem tartotta szükségesnek a jelzett iratoknak beszerzését és így a felebbezési bíróság azzal sem sértett eljárási jogszabályt, hogy az iratok beszerzését mellőzte, a melyeket egyébként csak beszerezhetett, de beszezni nem tartozott, a mennyiben ezt a tényállás felderítésére szükségesnek nem látta. (S. E. 39. §-a). A felebbezési bíróság, a kamatfizetés elmulasztása miatt 1912 márczius 21-én indított keresetet csupán abból az indokból találta időelőttinek, mivel az e részben meg nem támadott tényállás szerint a felek a kamat fizetésének idejére úgy állapodtak meg, hogy a minden évi kamat azon év augusztus havában fizetendő és így az 1912. évre eső kamat a keresetindításkor még nem volt esedékes. Minthogy azonban az 1912. évre eső kamatnak 1912 augusz-