Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

35 a háznak 1911. évi bérével rendelkezett, habár felperesi állítás szerint a ház iránti tulajdonjogát felperesre még 1910. évi deczember hó 25. napján átruházta és ebből azt a ténybeli következtetést vonta le, hogy B. Mózesnek és felperesnek akarata a ház elidegenítésére nem irányult és az egyezség czímű jogügylet színleges. A felperes által bizonyítani kivánt ténykörülmények tehát már a felebbezési bíróságnak álláspontja szerint az ügy elbírálására lényeges befolyással bírnak és azért ezekre vonatkozólag a bizonyításfelvétel elmellőzhető annál kevésbbé volt volna, minthogy felperes azt védelmére az alperesi előkészítő irattal szemben, tehát nem utólagosan és elkésve hozta fel. Ezenkívül a felebbezési bíróság mivel sem indokolta, hogy mi alapon állapította meg, hogy felperes és B. Mózes végrehajtást szenvedő rokonok, holott a kötött jogügylet szinlegességének megállapításánál jogszabály szerint az a körülmény is lényeges befolyással bir. Végül jogszabály, hogyha vevő a vétel idején tudomással bírt arról, hogy a végrehajtatónak a végrehajtást szenvedő elleni követelése a vétel idején fennállott és végrehajtást szenvedő végrehajtás alá vonható más vagyonnal nem bir és a vételár nem a végrehajtató követelésének kiegyenlítésére fordíttatott, a végrehajtás tárgyának elidegenítése a hitelezők jogainak kijátszására irányulónak tekintendő. Minthogy azonban alperes a községi elöljáróság bizonyítványával bizonyítani akarta, hogy végrehajtást szenvedő vagyontalan és a tényállás a fentebb előterjesztettek szerint megállapítva nem lett, ennek hiányában pedig jelen ügy érdemi elbírálásra nem alkalmas, ez alapon a felebbezési bíróság ítéletének feloldása mellett a további szabályszerű eljárást elrendelni és a S. E. 204. §-a értelmében a perköltség viselésének kérdését a hozandó határozatra fenntartani kellett. Jelen per keretébe nem tartozván az a körülmény, hogy végrehajtató követelése fenn nem áll, a felebbezési bíróság erre a bizonyításfelvételt helyesen tagadta meg. (Kir. Curia G. 31/1913. 1913 október hó 24-én.) 3*