Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

7 folytatásául tekintendő a V. Lajossal és társaival megkötött haszonbérleti szerződésnek. Ilyen tényállás mellett azért sem sértett a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt azzal, hogy az alpereseket a szántás fejében követelt 400 K megfizetésére, és a szalmaneműek visszaadására, s ennek nem teljesítése esetére azok megállapított pénzbeli értékének visszafizetésére kötelezte, mert helytelen az alpereseknek az az érvelése, hogy a földbirtokon termelt szalma az ingatlannak olyan tartozéka, a mely az ingatlan elárverelése esetében az új tulajdonos tulajdonába megy át, és mert nincs tényállás megállapítva arra nézve, hogy a szerződési időtartam utolsó évében annyi szalma nem termett volna, a mennyit az alperesek a haszonbérlet kezdetén átvettek. Minthogy az elsőrendű alperes a haszonbérleménynek árverésen eladott részére nézve is az árverési vevő beleegyezésével a haszonbérletet az eredetileg meghatározott lejáratig folytatta, a másodrendű alperesre nézve pedig tényállásként megállapíttatott és helyesen kimondatott, hogy az elárverezett ingatlanok tekintetében a haszonbérletet csak önhibájából nem folytatta, ennélfogva közömbös az, hogy az alpereseknek az 1900. és 1901. években volt-e annyi szalmatermése, a mennyit az A) alatti szerződésszerinti haszonbérleti idő kezdetén átvettek, és a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a szerződést megszüntetnek, helyesen lejártnak csak 1909-ben tekintette, s az 1900. és 1901. évi szalmatermésnek csekély voltát az alperesek kötelezettségére befolyással bírónak nem tartotta. Azzal sem sértett a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt, hogy az A) alatti szerződési okirat 20. pontja alapján a beszámítási kifogásnak sem az első-, sem pedig a másodrendű alperessel szemben helyet nem adott, mert az évi 1800 K csak esetleges kárpótlásul köteleztetett az esetre, ha ők önhibájukon kívül a bérleti idő tartama alatt a Sz.-féle birtok haszonbérletétől elesnének, az elsőrendű alperes azonban ennek a birtokrésznek haszonbérletétől tényleg el nem esett, mivel a haszonbérletet az árverési vevő beleegyezésre folytatta, a másodrendű alperes pedig a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint maga volt az oka annak, hogy a haszonbérletet saját elhatározásából folytatni nem kívánta, és így esetleges kárát, a melynek fennforgását azonban nem bizonyította, elhárítani önhibájából elmulasztotta.