Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

182 foglalást megelőző időben megköttetett e és hogy ezek az ingók, a felperesnek ugyancsak a most említett végrehajtási foglalást megelőző időben átadattak-e? A felebbezési bíróság a tényállást e részben csak abban az irányban állapította meg, hogy ez az adás-vételi ügylet a szóbanforgó időben megköttetett ; az átadás tekintetében azonban a tényállásnak csak abban az irányban való megállapítására szorítkozott, hogy a felperes a végrehajtást szenvedő részére való rendelkezésre bocsátás mellett, megtagadta ezeknek az ingóknak a m—i vasúti állomáson való átvételét, a hová azokat a végrehajtást szenvedő az ügylet megkötésének helyéről vasúton szállítva a felperes részére elküldte volt. A felperes azonban a végrehajtást szenvedőhöz intézett, a felebbezési tárgyaláson becsatolt és a felebbezési bíróság ítéleti indokaiban hivatkozott levelében azt állította, hogy ezek közül a lefoglalt ingók közül, a levélben darabszám szerint megjelölt mennyiséget, azok minden egyes darabját «R» betű jelzéssel ellátva tényleg átvette, a végrehajtást szenvedőtől még az adásvételi ügyletnek a megkötésekor, az ügyletkötés helyén, a vasútra való feladást megelőzően. A felperes állította ez a körülmény az ügyben fontos; mert annak valósága esetén a felperes kereseti igénye az átvett ingókra, illetve az azoknak megfelelő árverési vételári öszszegre jogszerű alapon áll. Ezzel szemben nem fogadható el helyesnek a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mely szerint a fenti rendelkezésre bocsájtás tényéből jogilag az következik, hogy a rendelkezésre bocsátott ingóknak előzően már átvett része is a végrehajtást szenvedő tulajdonába tartozónak tekintendő; mert felperes, - a fentidézett levele szerint az abban már átvettnek jelzett ingókat ezúttal is átvenni hajlandónak nyilatkozott és e részben csak az utánvéttel történt terhelés ellen volt kifogása; de különben is, a szállított árúnak az eladó részére rendelkezésre bocsátása egymagában jogilag még nem jelenti azt, hogy a vevő az ügylettől eláll, hanem csupán azt, hogy a vevő a szolgáltatott árút teljesítésként nem fogadja el; a mi mellett a vevőnek épségben marad az a joga, hogy a szerződészerűnek tartott teljesítést követelhesse az eladótól; a minthogy a felperes íVnpen ezt tette az adott esetben, a mennyiben hivatkozott levélé-