Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

155 zését vitatta és ezt a felek közti adásvételi szerződés gyámhatósági jóváhagyásának megtagadására vonatkozó árvaszéki iratokkal és az 1913. Sp. II. 7. sz. a. periratokkal bizonyítani is kívánta, a felebbezési bíróság mégis megtagadta az iratok beszerzésére irányuló kérelmét. Ez a panasz alapos; mert a tulajdonjog bekeblezése nem állapítja meg eme bejegyzésnek alaki jogerejét és azzal a vélelemmel szemben, hogy a bejegyzett jog a tlkvi jogosultat megilleti, az ellenkezőnek bizonyítása, t. i., hogy a tulajdonjog eredetileg érvénytelenül kebleztetett be, meg van engedve az ez által jogilag érdekelt félnek; és mert ezek szerint, a mennyiben a felperes által megajánlott bizonyítás sikerre vezetne és megállapítható lenne az alperes tulajdonjogának eredetileg érvénytelenül bekeblezése, az adásvételi szerződés érvénytelenségének és a szerződés kötése előtti állapot visszaállításának esete állhatna be; a miért is a felebbezési bíróság Ítéletét a felperesnek a S. E. T. 185. §. a) és c) pontjaira fektetett felülvizsgálati kérelme folytán a S. E. T. 2 J4. §. alapján feloldani és a felebbezési bíróságot a most kifejtett jogi álláspontra tekintettel, a jelen végzés rendelkező része értelmében póteljárásra utasítani kellett. Eme feloldás folytán felperesnek a felebbezési bíróság ítéletének ama része ellen irányuló felülvizsgálati panasza, melylyel a 2100 K a felperesre nézve elveszettnek kimondatott, továbbá a felebbezési bíróság ítéletének ama hiányai, mely szerint a tehermentesítéshez szükséges és felperes által bírói letétbe helyezendő összeg, valamint a vételárhátraléknak még az alperes kezeibe fizetendő része számszerűleg meg nem határoztatott, tárgytalanná válván, ezek méltatása fölösleges. (Kir. Guria G. 264/913. 1914. évi márczius hó 12-én.) 3431. A kei*, törv. 354. §-a alapján kifejlődött állandó birói gyakorlat szerint a vevő az eladónak az utólagos teljesítésre határidőt csak ily irányú kérelemre tartozik engedni és annak a késedelmes eladóval közlése után, hogy a teljesítés helyett kártérítést követel, a vevőnek az utólagos teljesítést nem kell elfogadnia.