Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

136 felperesnek részben tényleg megbocsátott és a házassági együtt- * * élés folytán 1910. évi január hó 7-ik napjáig tanúsított és jogilag megbocsátottnak tekintendő magatartása alperest az együttélés megszakítására fel nem jogosította, ennélfogva jelen perben az vizsgálandó, hogy felperes atyját biztatta-e, hogy férjét elverje, vagy a különélés alatt felperes a női tisztességgel és hűséggel össze nem egyeztethető oly módon viselkedett-e, hogy ezáltal a férje részéről leendő eltartásra érdemetlenné vált. A felebbezési biróságnak további Ítéleti tényállása szerint alperes felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy felperes atyját férje bántalmazására biztatta. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság tényként azt, hogy felperes Vízaknán fürdőzése idején levélben figyelmeztetve lett, hogy ügyeljen a fürdőzésnél, mert férjének szándéka az, hogy méhmagzatát elvetélje és anyósának pedig szándéka az, hogy őt megmérgezze és felperes ennek folytán féltében az ételeket el nem fogadta. Igaz ugyan, hogy felperes családja körében a levél tartalma által okozott aggodalmának kifejezést adott és hogy midőn a különélés alatt őt W. Izidor közeli rokona felelősségre vonta, mentségül a levél tartalmára, ideges voltára és terhessége folytán ingerült állapotára hivatkozott; felperes ezek szerint férjét és anyósát az említett bűncselekményekkel nem vádolta és jelzett eljárása súlyosabb beszámítás alá nem eshetik. Tény az is, hogy felperes a házasságból származott gyermeket a különélés alatt férje és anyósa elől rejtegette és nem engedte meg, hogy a gyermekkel foglalkozzanak, de ez a ténykörülmény egymagában felperest nőtartási igényétől jogszabály szerint meg nem foszthatta és a felebbezési bíróság Ítélete szerint felperesre nézve az érdemtelenségi okra visszavezethető más terhelő adatot meg nem állapított. Ezek alapján, minthogy a férj jogszabály szerint vétlen nejét külön is eltartani köteles, hacsak nem bizonyítja, hogy a nő a különélés alatt tannsított viselkedésével magát erre érdemetlenné tette; továbbá, minthogy alperes ily jogalkotó lényeket nem bizonyított ;