Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

8* hozott és a H. T. 8. §-a alapján a különélést elrendelő ítéletében a per gyorsabb befejezése czéljából nem határozott; felperest tehát amiatt, hogy az ideiglenes nőtartásért e határozat után lépett fel külön keresettel, nem terheli oly mulasztás, mely jogszabály szerint elfogadhatóvá tenné elsőrendű alperesnek azt a kifogását, hogy a tényleges különéléstől jelen perben a kereset beadásáig eltelt hosszú idő miatt nőtartásdíjt nem követelhet. A H. T. 88. §-a értelmében a házasság a felbontó Ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg, ebből pedig jogszerűen következik, hogy az ideiglenes nőtartási perben hozott Ítélet hatálya is csak a bontóperben hozott ítélet jogerőre emelkedése napjáig vagy a mennyiben a tartás és a vagyoni viszonyok rendezése kérdésében a bontóperben külön rendelkezés történik, esetleg ennek megtörténtéig terjedhet, minthogy a felhívott törvény 90. §-a értelmében a végleges nőtartásdíj megállapítása a házassági kötelék felbontását tárgyazó Ítélet feladatát képezi, a felebbezési bíróság ítélete azonban arra nézve, hogy a házassági bontóitélet naptár szerint az érdekelt feleknek mely napon kézbesíttetett, tényállást nem foglal magában és ennélfogva az ítélet jogerőre emelkedésének időpontja ezúttal jogilag meg nem állapítható. Ezenkívül a felebbezési bíróság Ítélete rendén a S. E. 64. §-ának rendelkezéséhez képest nem adta elő azokat a tényadatokat, melyek arra a meggyőződésre vezették, hogy a házastársak vagyoni viszonyainak tekintetbe vételével felperes megélhetésére mennyi összeg szükséges; és habár felperes a felebbezési bíróság Ítéletét felülvizsgálati kérelme rendén ebben az irányban meg nem támadta és az ítélet e tekintetben felperesre nézve jogerőre emelkedett volna, ezt a kifogást kizárólag elsőrendű alperes panasza folytán figyelembe venni kellett, és minthogy a felebbezési bíróságnak ítélete az előadottakra nézve az Ítélet érdemi elbírálására alkalmas ténymegállapítást nem foglal magában, a felebbezési bíróság ítélete a S. E. 204. §-a értelmében elsőrendű alperessel szemben feloldandó és ugyanaz a bíróság a további szabályszerű eljárás után a perköltség viselésére is kiterjedő új Ítélet hozatalára utasítandó volt. (Kir. Guria G. 149/913. 1913 deczember 9.)