Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

3-2 ján az iratokhoz csatolt írásbeli okirat tartalmával egyező adásvételi jogügylet létesült. E szerződés 1. pontja szerint felperes eladta és a szerződés 2. pontja szerint alperes megvette íia, J. Manó részére felperesnek szesznagykereskedési üzletét berendezésével és az alperesnél kölcsönben levő edényekkel együtt 11,000 K vételárért. A szerződés 3. pontja szerint felperes kötelezettséget vállalt a tekintetben, hogy a szesznagykereskedési engedélyt J. Manó részére az illetékes hatóságnál kieszközli, míg a szerződésnek 6. pontja szerint a vételár csak az engedély átírásának időpontjában fizetendő meg felperesnek ; köteles azonban alperes (a szerződés 4. pontja) a 11,000 K vételárt legkésőbb július hó 30-ig P. Manó kassai lakosnál letétbe helyezni. A felebbezési bíróság tényként megállapította azt is, hogy alperes fia, J. Manó az üzletet többszöri halasztás daczára át nem vette és felperesnek az italmérési engedély átírásához szükséges és a törvényben megkövetelt okiratokat át nem adta; megállapította azonkívül azt is, hogy a felperes a szerződés 3. pontjában írt kötelezettségének eleget nem tett. Az 1899: XXV. t.-cz. 1., 15., 31. és 35. §-ainak rendelkezései az italmérési engedély bérbeadását vagy másra átruházását nem nyilvánítják az erre vonatkozó szerződés érvénytelenségét eredményező tiltott jogügyletnek, mert az italmérési engedélyt ebben az esetben csak elvonhatónak mondják ki (a m. kir. Curiának G. 340/904. és G. 100/908. sz. a. döntése), ennélfogva helyt nem foghat ugyan alperesnek az a panasza, hogy a kötött jogügylet érvényesítése birói jogsegélyben nem részesülhet, a keresetet mindazonáltal el kellett utasítani. Az előadott tényállásból kétségtelen, hogy a szerződő felek akarata arra irányult, hogy a felperes részére engedélyezett italmérési jog alperes fiai javára átruháztassék, ebben pedig természetszerűen benfoglaltatik felperesnek az a lekötelezése is, hogy szerzett italmérési jogáról előzően lemondjon és ezzel e jognak szándékolt átruházását lehetővé tegye. A peres felek közötti szerződés lényegét nyilvánvalóan az italmérési jognak az alperes fia részére átruházása alkotván, ebből következik, hogy a kikötött vételárnak harmadik személy kezéhez lefizetése, czélját csak az említett lemondást tartalmazó nyilatkozat írásba foglalásával érheti el.