Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

2 mire történt elrendelése alapjául szolgált jogi meggyőződését kellőképen megindokolta. Minthogy pedig a fentebbiek szerint jogszabálysértés nélkül megállapított abból a tényállásból, hogy az alperesnek jövedelme az 1906. évi június hó 13-án G. 243. sz. a. hozott, a felperes ideiglenes nőtartási kötelezettségét megállapító Ítélet kelte óta nem változott: az következik, hogy a felperes kötelezettségének jogalapja sem változott, anyagi jogszabály sértése nélkül vonta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, a mely szerint nincs alapja a felperes kérelmének, mely annak itéletileg kimondását czélozza, hogy a felperes tartási kötelezettsége megszűnt. Nem bir tartható alappal az a panasz sem, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel hagyta tekinteten kívül, hogy a felperest 3000 K évi hozomány természetével biró járadék megilleti, és pedig, minthogy a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja szerint ez iránt való igénye jogerős Ítélettel megállapíttatott, az ítélt dolog joghatályánál fogva nem lehet többé vitás, hogy az évi 3000 K-t az alperes tartási követelésébe beszámítani jogosult. A felülvizsgálati panasz szerint tehát jogszabálysértést követett el a felebbezési bíróság, a mikor ellenkezőleg azt tekintette itélt dolognak, hogy a felperes a 3000 K járadékot az alperestől nem követelheti. Az itélt dolog — jogi fogalma szerint — akkor forog fenn, ha ugyanazon peres felek között ugyanazonos jogtétel képezte az előzetesen lefolytatott perben a birói döntés tárgyát. Az eldöntés alá kerülő jogviszony ugyanazonossága képezi az itélt dolog kérdésének alkotó elemét, hogy ugyanis az előző bírósági határozatban az ugyanazon felek között újból vita tárgyává tett jogviszony nyert legyen birói szabályozást, a mely esetben a peres felek jogviszonya addig, a míg az előző birói határozat jogi ereje s hatása a megfelelő perorvoslat útján meg nem erőtleníttetik, ebben nyervén rendezést, az többé pervita s birói döntés tárgyává nem tehető. Való ugyan, hogy az Sp. 909/1900. sz. sommás perben, a melyet az akkor gondnokság alatt állott jelen perbeli alperes gondnoka id. W. György indított a jelen perbeli felperes ellen, pervita tárgyát képezte a felperesnek a kérdéses 3000 K iránt támasztott igénye is és a felperes ellen támasztott nőtartási követelésnek megbirálásánál számításba vétetett a kérdéses 3000 K,