Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

116 nek helye, a mely szabály szintén kizárja annak a jogi lehetőségét, hogy a bíróság a maga hatáskörében joghatályosan döntsön az Ítéleti illeték kérdésében. A felebbezési bíróság tehát alperesnek az ítéleti illetékben való marasztalásával jogszabályt sértvén, Ítéletének az illetékre vonatkozó részét a rendelkező rész szerint megváltoztam kellett. Egyebekben azonban alperes felülvizsgálati kérelmét mint alaptalant el kellett utasítani. Ugyanis annak meghatározása, hogy az ideiglenes tartásra köteles férj, neje eltartására minő összeget legyen köteles fizetni, a tényállás keretébe tartozó ténykérdést képez, mely sikeresen csak valamely jogszabály megsértésekor támadható meg, a felebbezési bíróság azonban az ez irányú megállapításnál jorjszabtílij nem sértett; mert ítéletének indokai szerint a peres felek társadalmi állása és vagyoni viszonyai mellett azok kölcsönös szükségletét és családi viszonyait is mérlegelése körébe vonta. Felperes felebbezése részben sikerre vezetvén, alperesnek a felebbezési eljárásbeli költség aránylagos részében történt marasztalása a S. E. 110. és 168. §-ának rendelkezésébe nem ütközik. Alperes felülvizsgálati kérelme csak csekély részben vezetvén sikerre, a felülvizsgálati eljárás költségét a peres felek között kölcsönösen megszüntetni kellett. (Kir. Curia G. 338/912. 913 június hó 6.) 3322. A kötelezettség mérvére és terjedelmére elsősorban a kötelező fél lekötelező nyilatkozata az irányadó. Az egyszerű kezességnél a kezesek csak annyiban kötelesek a íőadós kötelezettségeiért helyt állani, a mennyiben a követelés a főadóstól be nem hajtható. A m. kir. Guria br. G. Ervin felperesnek br. G. Ernő és társai alperesek ellen 6000 K és jár. iránt folyamatba tett sommás perben másodrendű alperesnek az első- és harmadrendű alperes nevében is beadottnak tekintett felülvizsgálati kérelmének részben helyt adott, ennek következtében a felebbezési bíróság Ítéletének azt a részét, mely szerint másod- és harmadrendű alperesek az elsőrendű alperessel egyetemleges fizetésre köteleztettek, megváltoztatta akként, hogy másod- és harmadrendű alpereseket a felperes részére 6000 K tökének és ezután az 1912. évi január hó 29-ik