Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

lékban van, de a m. kir. Curia 1907 márczius 16-án 1907. I. G. 3. szám alatt és 1908 márczius 3-án 1907. I. G. 448. sz. alatt hozott ítéletei indokaiban már kimondotta azt, 'hogy a földmívelésügyi m. kir. miniszter, az 1894. : V. t.-cz. által reá ruházott végrehajtási jogköréből kifolyóan az állam által eszközölt telepítéseknél érvényesen megállapodhatik a felperessel kötött szerződés útján mindazon feltételek és részletek tekintetében, a melyeket a telepítés eredményessége érdekében mind a kir. kincstár, mind a telepes szempontjából megszabni szükségesnek vél, és a melyek a sajátos telepítési intézményből, ennek gazdasági természetéből és jelentőségéből mintegy önmagától folynak és kimondotta azt is, hogy a telepítés egyik követelménye az, hogy a telepes a maga ingatlanát, a melyhez különben is tetemes előnyökkel jut, önmaga mívelje és azt másnak semmiféle alakban és czélból használatába ne bocsássa; mivel ellenkező eljárásnak megtűrése a telepítés összes közérdekű czéljait hiúsítaná meg, a miből következtetve a m. kir. Curia érvényesen kiköthetőnek mondotta ki azt, hogy a telepítő állam nevében a földmívelésügyi m. kir. miniszter kimozdíthatja az adományozott telepből azt a telepest, a ki a telepet nem önmaga saját erejével házilag míveli, hanem azt feles mívelésbe adja. Minthogy pedig a felebbviteli bíróság, elfogadva az elsőbiróság ítéleti tényállását, megállapította azt, hogy az alperes a neki adományozott telepet az 1909., 1910., 1911. és 1912. gazdasági évekre feles bérletbe adta, tehát telepét nem önmaga a saját erejével házilag mívelte és az apatini m. kir. telepkezelőségtől beszerzett iratok tartalma szerint ezt a szerződésszegést elkövette annak ellenére, hogy a földmívelési m. kir. miniszter neki a föld házikezelés alá vételére az 1910. és 1911. gazdasági évek végéig ismételve, a legutóbb pedig a B) alatt csatolt rendelet szerint azzal a hozzáadással adott halasztást, hogy, ha a bérleti viszonyt az 1911. gazdasági év végéig meg nem szüntetné, akkor ellene minden további rendelet bezárása nélkül a kimozdítási eljárás megindíttassék, az alperes pedig ennek ellenére a telepet az 1912. gazdasági évre is feles mívelésre engedte át, mindezeknél fogva a felebbezési bíróság téves jogi alapra fektetett, Ítéletének megváltoztatása mellett az érvényesen kiköthető szerződési feltételnél fogva a peres felek közt megkötött telepítési szerződés felbontását kimondani, az alperest a kereseti telepföldnek kibocsá-