Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)
83 jelölt ingatlanain levő erdejét K. Hans és K. czégnek, megengedvén, hogy az erdő kitermelését folytathassa mindaddig, míg vevő az eladó elleni követelésére nézve teljesen kielégítve nem lesz ^s vevő ebbeli jogát felperesre átruházta. A fakitermelés az 1900. évtől vette kezdetét és felperes az 1912. évben az A) alatti biztosítási jegyzőkönyvben 1—38. tétele alatt foglalt famennyiséget kitermelvén, azt eladásra előkészítette. M. Eszter által 1912. évi január hó 9-ik napján kiállított közjegyzői okirat alapján nevezettnek az ott felsorolt ingatlanaira, ezeknek összes tartozékaira és haszonélvezetére 40,000 korona kölcsöntőke s járulékai erejéig a zálogjog alperes javára 1912. évi január 11-én 102 1912. sz. a. kelt végzéssel bekebeleztetett és felperes beismerte, hogy az igényper tárgyát tevő famennyiséget, mely a fentebb említett követelés érvényesítéséből kifolyólag lett alperes által biztosítási végrehajtás útján lefoglalva az 1912. évben azokról az ingatlanokról termelte ki, melyekre alperes az előadottak szerint zálogjogot szerzett. E tényállásból jogszerűen az következik, hogy M. Eszter ingatlanaira nézve az alperes által szerzett zálogjognak keletkezése időpontjától alperes vagyoni hátrányával nem rendelhetett és felperes nem bizonyítván, hogy alperes telekkönyvi jogának szerzése körül rosszhiszeműen járt el, telekkönyvön kívül szerzett fakitermelési jogánál fogva alperes telekkönyvileg biztosított jogával szemben a lefoglalt famennyiségnek vagy a famennyiség birói letétbe helyezett értékének a birói zár alóli felmentését sikerrel nem követelheti, mert az erdő fáinak kitermelése az ingatlanok állagát tetemesen csökkentvén, ez által alperes elől, ki zálogjogánál fogva a jelzálogi ingatlanokból és a tényállás szerint azoknak mindennemű haszonvételéből követelését kielégíteni jogosítva van, a szerzett jogának időpontja után kitermelt fáknak elvitele által a fedezeti alap vonatnék el; mindezekből pedig jogszerűen következik az is, hogy jelen esetben a jóhiszemű telekkönyvi szerzővel szemben az 1881. évi LX. t.-cz. 168. §-a a m. kir. Curiának 55. sz. polgári döntvénye szerint alkalmazást nem nyerhet és hogy alperesek emiitett joga már a telekkönyvi bekeblezéssel megszereztetvén, ezt a jogát nem ronthatja le az a felperes által ellenvetett körülmény, hogy alperes az ingatlanok haszonélvezetét zárlat útján nem biztosította; 6*
