Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

44 tek másik része ellen köztörvényi úton más bíróságnál nem volna érvényesíthető. Az alapperbeli Ítélet meghozatala utáni időben történt fizetési tények nem alkalmasak az alapperbeli ítélet hatályon kívül helyezésére perújítás útján, hanem az ilyen tények csak a végrehajtás korlátozására vagy megszüntetésére szolgálhatnak jogos alapul. A t. v. takarékpénztár keresete alapján a felebbezési bíróság B. Rozália és társai alpereseket a kereseti 6190 korona s jár. megfizetésére kötelezte, negyedrendű alpereseket perujítási keresetükkel, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmükkel elutasította a következő indokolással : Az alperesnek a S. E. 185. §-a a) és c) pontjaira hivatkozással előterjesztett felülvizsgálati panaszai alaptalanoknak találtattak. Alperes az alapperben meg nem jelenés miatt válván pervesztessé és tehát a biróság illetékessége elleni pergátló kifogást sem tevén, ilyen kifogást az újított perben eredménynyel még az elsóbiróságnál sem hozhat többé fel. Ugyanazért alaptalan az a panasz, hogy a felebbezési biróság a birói illetékességre vonatkozó eljárási jogszabályt mellőzött, a mikor kimondotta, hogy a váltón alapuló követelés az éleiben levő váltókötelezettek ellen váltói úton, az időközben elhalt váltókötelezett örökösei ellen pedig a rendes polgári úton érvényesíthető volt, olyan eljárási jogszabály pedig fenn nem áll, a mely szerint a váltón alapuló követelést, a mely a váltói kötelezettek egyik része ellen a kir. törvényszék előtt váltói eljárás útján érvényesíttetett, a váltói kötelezettek másik része ellen köztörvényi úton más bíróságnál nem volna érvényesíthető. A felebbezési biróság tényállásként azt állapította meg, hogy az alapkereseti követelésre a fizetések 1910 október hóban és ez idő után, tehát az alapperbeli Ítélet jogerőre emelkedése, sőt a perujítási kereset beadása után történtek és nem vette bizonyítottnak azt az újított keresetbeli állítást, hogy a felperes alapperbeli követelése régen, tehát esetleg az alapperbeli Ítélet meghozatala előtt kiegyenlíttetett. Ebből a tényállásból kifolyólag a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy nem is bocsátkozott annak a kérdésnek eldöntésébe, hogy az alapperbeli követelés az alapperbeli