Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

33 alperes ezt az ingatlant telekkönyvi akadályok miatt nevére nem Írathatta. A felebbezési bíróságnak a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó Ítéleti tényállására való tekintettel a felebbezési bíróság Ítélete jogilag helyes alapon nyugszik ; mert igaz ugyan, hogy felperesek és eladó társai az A '. alatti alakilag és tartalmilag nem vitás szerződés II. és III. pontja értelmében kifejezetten csak a szerződés rendén telekkönyvileg felsorolt, vagy fel nem sorolt, de telekkönyvileg nevükön álló ingatlanok telekkönyvi átírásáért vállaltak felelősséget; minthogy azonban a fennebbi tényállás szerint felperesek és eladó társaik a m-i 38. sz. tjkvben írt ingatlant is eladták elsőrendű alperesnek; és minthogy eladók, hacsak annak ellenkezője határozottan ki nem köttetik, vevőnek az eladott ingatlan tulajdonáért, tehát a tulajdonjog megszerzése czéljából annak telekkönyvi bejegyez hetéséért is már a törvénynél fogva szavatolnak; következésképen, minthogy felperesek az ítéleti tényállás szerint nem bizonyították, hogy vevő eladókat a törvényszerű szavatosság alól kifejezetten felmentette ; és minthogy felperesek az említett ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak a vevő javára leendő bekebelezését ki nem eszközölték és így törvényből folyó kötelezettségüknek eleget nem tettek, jogszerűen a vételárhátráléknak a saját kezükhöz leendő megfizetését sem követelhetik. A fennebbi ítéleti tényállás szerint igaz ugyan, hogy az ingatlanok eladói nemcsak felperesek, hanem jelenleg perben nem álló volt tkvi birtokostársai is és a kereseti követelés kizárólag felpereseket illeti meg; mindazonáltal alaptalan felpereseknek az a panasza, hogy elsőrendű alperessel szemben a szavatosság őket legfölebb abban az arányban illeti meg, a mily arányban az eladott ingatlanok vételárából részesültek és ennélfogva az egyéb kereseti vételárhátráléknak a saját kezükhöz való kifizetése megtagadható nem volt volna; alaptalan pedig azért, mert az előadott Ítéleti tényállás értelmében nem vitás tartalmú szerződés szerint annak II. és III. pontjában megjelölt és elsőrendű alperesnek ez alapon tényleg birtokába átadott ingatlanok osztatlanul adattak el, a miből jogCuriai határozatok. XVII. köt. 3