Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

30 heti, a felebbezési bíróság a fenforgó esetben azért nem alkalmazta, mert a megállapított tényállásból felperesnek az egyenes adós elleni eljárásában mulasztást nem talált. A III. és IV.-r. alperesek szerint e tekintetben a felperes terhére eső mulasztást az képezi, hogy felperes, ámbár tudomással bírt arról, hogy az egyenes adósoknak egyéb vagyonuk nincs annál az ingatlannál, a melyet jelzálogul a jelen per tárgyát képező követelés biztosítására lekötöttek, III. és IV.-r. alpereseket sem arról nem értesítette, hogy erre az ingatlanra harmadik hitelező kérelmére árverés rendeltetett el, sem pedig ő maga az árverésnél részt nem vett s így az ingatlannak a rendes forgalmi értéken alul való elárverezését meg nem akadályozta. Ezekből a ténykörülményekből azonban felperes mulasztása jogilag meg nem állapítható, mert nincs olyan jogszabály, a mely a hitelezőt arra kötelezné, hogy az egyenesadósért kezességet vállalót az adós tulajdonát képező és jelzálogul lekötött ingatlanra elrendelt árverésről értesíteni s illetve, hogy nagyobb összegű vételár elérhetése végett a hitelező az árverésnél részt venni köteles. De nem minősíthető jogilag mulasztásnak az sem, hogy felperes a követelés behajtása iránt az egyenes adósok ellen azonnal pert nem indított annak ellenére, hogy ezek az üzletrészeknek megfelelő heti részletek fizetését elmulasztván, tartozásuk egészben lejárt, mert nincs tényállás megállapítva arra nézve, hogy a várakozási idő alatt az egyenes adósok vagyoni viszonyai rosszabbodtak volna, de különben is III. és IV.-r. alperesek felülvizsgálati kérelmükben maguk állítják, hogy az egyenes adósoknak a kölcsön felvétele idejében a jelzálogilag lekötött, fentebb már említett ingatlanon kívül egyéb vagyonuk nem volt. Ezekhez képest III. és IV. r. alpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett. (Kir. Guria I. G. 124/1911., 1911 október 4.) 3187. A nő az által, hogy férje nevét egy váltóra hamisította oly czélból, hogy arra pénzt szerezzen maga részére, alapos okot szolgáltatott férjének a házassági együttélés megszakítására, következéskép férjétől tartásdíjat követelni nem jogosult.