Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

20 hogy a felperes által abban az irányban ajánlott bizonyítás felvételét, hogy a felek e megállapodást mikép értelmezték, el nem rendelte, mert valamely szerződésnek írásba foglalása esetében elsősorban magából az okirat tartalmából döntendő el az a jogkérdés, hogy a felek nyilatkozatainak azok helyes értelmezése mellett mi a jogi jelentősége, ha tehát a felebbezési bíróság a feleknek a megállapodásban kifejezésre jutott akaratát magából az okiratból megállapíthatónak találta, jogosítva volt az ajánlott bizonyítás elrendelését mellőzni. A megállapodásnak a felebbezési bíróság által történt értelmezését a kir. Guria is helyesnek elfogadja, mert a használt szavaknak egymással való összefüggését s azoknak közönségesen elfogadott értelmét és jelentőségét alapul véve: a megállapodás nem azt fejezi ki, hogy a haszonbérleti idő lejártával a haszonbérbeadó, illetve jogutódai a haszonbérletet a haszonbérlők kívánságára meghosszabbítani tartoznak, hanem annak helyes értelme az, hogy a mennyiben a haszonbérbeadó, illetve jogutódai a szerződés tárgyát továbbra is haszonbérlet útján kívánnák jövedelmeztetni, a haszonbérletre nézve az elsőbbség az eddigi haszonbérlőket illeti. A felebbezési bíróság tényállása szerint K. Vilmos a haszonbérleti szerződésből folyó összes jogait és kötelezettségeit a felperesre ruházta át, de az nem nyert megállapítást, hogy ezen átruházáshoz a haszonbérbeadó, illetve jogutódai hozzájárultak volna, következéskép ez a átruházás, tekintettel a haszonbérleti szerződés 15. pontjában foglalt tilalomra is, a haszonbérbeadónak, illetve alpereseknek, mint a haszonbérbeadó jogutódainak, a haszonbérleti szerződésnél fogva a haszonbérbeadó és K. Vilmos között is létrejött jogviszonyból származó jogaira nézve semmi kihatása nincs s azokra nézve j oghatálylyal nem bir. Már pedig a megállapodás tartalma szerint az ingatlannak a haszonbérleti idő leteltével továbbra is haszonbérlet útján kivánt jövedelmeztetése esetére a haszonbérlők javára átengedni igért elsőbbséggel szemben viszont a haszonbérbeadó, illetve jogutódai javára az a jog van megállapítva, hogy általuk az elsőbbség mindkét haszonbérlőnek adathassék át s így nem szenved kétséget az sem, hogy a szerződő felek akarata arra irányult, hogy a mennyiben e megállapodás alapján a haszonbérleti szerződés esetleg meghosszabbíttatnék, a szerződésnek