Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

XIV IV. A VÉGREHAJTÁSI TÖRVÉNY. (1881 : LX. t.-cz.) A zárgondnoki számadás megvizsgálásának, a mint az az 1881 : LX. t.-cz. 249. §-ából is kiderült s a mint azt a m. kir. Curia 1909 június 17-én 2765. sz. a. meghozott elvi jelentőségű határozatával is kimondotta, egyedül az a czélja, hogy a biróság az egyes számadási tételek helyességét vagy helytelenségét állapítsa meg, hogy egyben a zárgondnok díjairól is határozat legyen hozható. Ki van tehát zárva ebből az eljárásból minden olyan kérdésnek az eldöntése, a mely akár a zárlat egyéb kérdésével, akár a zárlattal kapcsolatos ügygyei függ össze. A hagyatéki zárlattal kapcsolatos összes kérdések, éppen csak a zárgondnoki számadás kivételével az 1894 : XVI. t.-cz. 93. §-ában foglalt kifejezett rendelkezésnél fogva, az örökösödési eljárásra hivatott biróság elbírálása alá tartoznak, a min nem változtat az sem, hogy a zárlat loganatosítására, a zárlati kezelésre és a zárgondnok fizetésére az 1881 : LX. t.-cz. szabályai irányadók. Az a körülmény, hogy az alsóbiróságok az 1881 : LX, t.-cz. 249. és 253. §-a alapján a zárgondnoki számadásokat külön elbírálás tárgyává tették, nem szüntette meg az elsőbiróságnak azt a kötelességét, hogy az örökösödési eljárás körébe tartozó többi kérdést illetően, a zárgondnok számadásától immár függetlenül, az 1894 : XVI. t.-cz. megszabta hatáskörben is föltételekkel folytassa az eljárást mint hagyatéki biróság, csakhogy ebben a hatáskörben meghozott határozatai ellen a jogorvoslat nem az 1893 : XVIII. t.-cz., hanem az 1894: XVI. t.-cz. szabván meg, azok tehát a felülvizsgálat alól el vannak vonva. 84. A végrehajtató követelési jogának megítélése szempontjából a követelés behajtásával megbízott ügygondnok kirendelésének időpontja jeljesen közömbös lévén, ennek a felebbezési biróság helyesen nem tulajdonított togi hatályú jelentőséget, mert hiszen a végrehajtató joga a lefoglalt követelésre a letiltással, nem pedig az ügygondnok kirendelésével keletkezett. 106. Ha a végrehajtást szenvedő a lefoglalt ingókra az igénylővel kötött szerződésben nem korlátlan és feltétlen tulajdonjogot szerzett, hanem eladó a tulajdonjogot a vételár teljes lefizetéséig a maga részére fenntartotta, vevő pedig a vétel tárgyát csak egy részletnek meg nem fizetése esetében is az eladónak visszabocsátani tartozik, arra is tekintettel, hogy egymagában az átadás ténye ily vételi ügyletnél a feltétlen tulajdonjognak jogi megállapítására nem elégséges, a vevő végrehajtást szenvedő hitelezői a vételi tárgyakra végrehajtási zálogjogot is csak hasonló terjedelemben szerezhetnek. 118. Az állandó bírói gyakorlat a végrehajtási törvény 236. §-ának oly értelmet tulajdonított, hogy annak alapján kártérítési keresetnek nemcsak biztosítási, hanem kielégítési végrehajtás esetében is van helye. 176.