Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

125 ság részben közvetetlenül, részben az elsőbirósági Ítélet megokolásában felhozottaknak kifejezett elfogadásával, bőven kifejtette azokat az indító okokat, a melyek ténybeli meggyőződésére vezették, evvel pedig eleget tett a S. E. 64. §-ában a bizonyítékok szabad mérlegelése dolgában előírt szabálynak. Az pedig, hogy a tanuk vallomásával és a perben szolgáltatott egyéb bizonyító adatokkal mit talált bizonyítottnak a felebbezési bíróság és mit nem, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének ténybeli eredménye, nem tárgya a felülvizsgálatnak. De nem állhat meg a bizonyítás kiegészítésének megtagadása okán az alperes részéről fölhozott panasz sem, mert a S. E. 156. §-a értelmében a felebbezési bíróság ily kiegészítésre belátásához képest jogosult ugyan, de arra nem köteles, ebben az esetben pedig ki is fejtette azokat az okokat, a melyek miatt a kiegészítést szükségtelennek látta. A felebbezési bíróság részéről ilyképpen megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó lévén (S. E. 197. §.) : a felebbezési bíróság jogi döntésének felülvizsgálása szempontjájából irányadó az általa megállapított az a tény is, hogy a felperes korábbi munkaadója: a Fonciére pesti biztosító intézet igazgatóságának tagjai tudtak a felperesnek a Viktória biztosító társasághoz átlépését szükségképen megelőző tárgyalásokról, mert ez az átlépés R. Dániel czégvezető és vezérügynökségi vezértitkár ajánlatára és közvetítésére történt. Igaza van azonban az alperesnek avval a panaszával, hogy ebből a tényállásból anyagi jogszabály megsértésével vonta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy a felperesnek a Viktória biztosító társasághoz átlépése a Fonciére biztosító intézet beleegyezésével történt és hogy ennek következtében az alperes nyugdíjegyesület alapszabályainak 12. §-a értelmében a felperes nem vesztette el jogosultságát a keresetével érvényesített nyugdíjra. A megállapított tényállásból ugyanis csak arra a jogi hatályú tényre lehet következtetni, hogy a felperes ugyan R. Dániel ajánlatára és közvetítésére cserélte fel korábbi állását mostani előnyösebb állásával, hogy erről a cseréről a Fonciére biztosító intézet egyes igazgatóinak még a felperesnek az intézettől megválása előtt tudomása is volt és hogy ők a felperest nem is akarták meggátolni helyzetének a jobbnak talált állás elfogadásá-