Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

102 nek vissza nem bocsátotta, a mit tényállásként a felebbezési biróság meg is állapított és a felpereseknek abban a kijelentésében, hogy ők ennek következtében az Ítéletet csupán a másodrendű alperessel szemben kívánják meghozni, a perköltségről való lemondás nem foglaltatik, a felebbezési tárgyaláson pedig a felperesek az elsőrendű alperes felebbezéséhez csatlakoztak abban az irányban, hogy ez az alperes az elsőbirósági perköltség megtérítésére köteleztessék, ezeknek folyományaként pedig a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy az elsőrendű alperest az elsőbirósági perköltségnek és a sikertelen felebbezés költségének megfizetésére kötelezte. A másodrendű alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság a haszonbérbeadót a haszonbérlemény eladása esetében feljogosítottnak tévesen mondotta ki a telekkönyvi bejegyzéssel nem biztosított haszonbérleti szerződés felmondására, annyiban alapos, hogy a haszonbérbeadót a haszonbérlemény eladása esetében a haszonbérleti szerződés időelőtti felmondására a jog csak ennek a jognak szerződési kikötése mellett illeti meg és pedig akár volt a haszonbérleti szerződés telekkönyvi bejegyzés által biztosítva, akár nem; ennek az alperesnek többi panaszai azonban alaptalanok. Ugyanis a felebbezési biróság tényállásként megállapította, de az a 3'/. a. csatolt szerződési okirat tartalmából is nyilvánvaló, hogy az alperesek, a kik házastársak, a kereseti ingatlanokat a vevő felperesek jogelődétől közösen, osztatlanul, tehát egységesen és egyetemleges haszonbérfizetési kötelezettséggel vették haszonbérbe. A felebbezési biróság tehát helyesen alkalmazta az állandó birói gyakorlaton alapuló azt a jogszabályt, hogy olyan esetben, a mikor a haszonbérlők a haszonbérlet tárgyát egységesen veszik haszonbérbe, a haszonbérbeadó részéről az egyikük irányában eszközölt és elfogadott felmondás a másik haszonbérlőre nézve is joghatályos. Minthogy pedig a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint a vevő felperesek a haszonbérleti szerződést az elsőrendű alperesnek felmondották és ez a felmondást el is fogadta, a fenti jogszabályból önként következik, hogy a felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a felperesek jogelőde és az alperesek között megkötött haszonbérleti szerződést a másod-