Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

90 gondoskodnak és a felperes tartozik a fen tartás és világítás költségét az ezekről szóló számlák vételétől számítandó 10 nap alatt megfizetni. A felebbezési bíróság tényállása szerint a 2—5*/. alatti számlákban foglalt mánkálatok a r-i iparvágánynál fordultak elő és annak fentartasához voltak szükségesek és nem új létesítmények, az alperes pedig ezeknek 773 K 15 f felszámított költséget elvállalt kötelezettsége ellenére felszólítások után is a felperes helyett kifizetni megtagadta, úgy hogy ezt az összeget a felperes volt kénytelen kifizetni. Minthogy pedig nem szenvedhet kétséget, hogy egy ipari üzemnél, a milyen a haszonbérelt mészégető telep is, ennek kihasználhatási mérve szempontjából az iparvágány fennállása és fentartása a felperesre nézve a legfontosabb érdek, az alperes pedig a vágányfentartási költsége kifizetésének megtagadásával a felperesnek ezt a legfontosabb érdekét veszélyeztette, a mennyiben a m. kir. államvasutak a fentartás költségének meg nem fizetése miatt a fentartást a jövőre esetleg megtagadhatta volna, ennélfogva az alperes mulasztása a felperes oly nyomós érdekét sértette meg, a mely mulasztás okából a felperes nemcsak a 773 korona 15 fillér fentartási költség megtérítését, hanem a haszonbérleti szerződés megszüntetését is követelni jogosítva van. Ennek a mulasztásnak súlyosságán és beszámíthatóságán pedig mit sem változtat az, hogy az alperes az ő fizetési kötelezettségét azon az alapon, hogy a számlákban felhozott munkáknak a r-i iparvágányra fordításában és azoknak a fentartáshoz számíthatásában kételkedett, vitássá tette s ezt a kételyét birói ítélettel kellett eloszlatni, sem pedig a beszámíthatóságot nem enyészteti el az, hogy a mulasztásból a felperesre állítólag még kár nem származott, megjegyeztetvén, hogy olyan jogszabály fenn nem áll, a melynél fogva a haszonbérleti szerződés megszüntetése csak a mulasztás szándékossága és az ebből származó kár bekövetkezése esetében volna követelhető, mert a mulasztás beszámíthatósága és következménye jogilag beáll, ha a mulasztás gondatlanságból történik és a szerződés megszüntetése iránti jogkeletkezéséhez nem szükséges a kárnak valóságos bekövetkezése, hanem annak gyakorlása a lehető kár elhárítására is irányulhat. A kifejtetteknél fogva tehát a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, a mikor az alperest a keresetbe vett ipar-