Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

77 ugyanazon alaki kellékek kívántatnak meg, melyek azoknak megtételére az idézett törvényben vannak megszabva, mert a végrendeletről kiállított okiratnak az örökhagyó által szándékosan véghez vitt megsemmisítésének ténye a végrendeletnek szóbeli vagy írásbeli kifejezett visszahúzásától lényegesen különbözik, minthogy a megállapított tényállás szerint örökhagyó az általa alkotott végrendeletről kiállított okiratot szándékosan megsemmisíteni kívánta s akkor, a mikor annak másolatát megsemmisítette, abban a hiedelemben cselekedett, hogy e tényével az eredeti okiratot semmisítette meg, minthogy megállapítást nyert az is, hogy ezt a hiedelmet az örökhagyóban a felperes idézte elő az okirat másolatának becsempészésével s így a felebbezési bíróság jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy felperes tévesztette meg az örökhagyót az általa megsemmisíteni szándékolt és megsemmisítés tárgyává tett okirat tekintetében, minthogy az örökhagyónak az a ténye, hogy a végrendeletről kiállított eredeti okirat helyett megtévesztés folytán annak másolatát semmisítette meg, ugyanazon jogi jelentőséggel bír, mintha az örökhagyó magát az eredeti okiratot semmisítette volna meg s különben is jogszabály, hogy az, a ki mást tévedésbe ejt, a megtévesztésből kifolyóan mi jogot sem érvényesíthet: helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy örökhagyó végrendeletének joghatályt nem tulajdonított. Igaz ugyan, hogy felperes a felebbezési bíróságnak e jogi döntés alapját képező tényállását is megtámadja, a mennyiben/ azt panaszolja: hogy a felebbezési bíróság dr. F. B. tanúnak azon vallomása alapján, hogy örökhagyó a végrendeletet megsemmisíteni akarta, mégis tényként azt állapította meg, hogy örökhagyó a végrendeletet meg is semmisítette, holott azt a tényt, hogy az örökhagyó a végrendeletet a felpereshez juttatta, nem döntheti meg az a körülmény, hogy nevezett tanú örökhagyónak a végrendelet megsemmisítését tanácsolta s hogy örökhagyó annak megsemmisítését igérte, mivel nincs kizárva az sem, hogy örökhagyó e tanács meghallgatása után olyan utasítást adott a tanú irodai személyzetének, hogy az életbiztosítási kötvénynyel együtt a végrendeletet is küldje el a felpereshez, hogy továbbá abból a körülményből, hogy felperes a végrendeletet közvetlenül az örökhagyó halála után dr. F. B és dr. K. J. ügyvédeknél kerestette, hely te-