Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

57 sét is követelheti a tartásra kötelestől. A menhelyet erre a gyermekvédelmi szabályzat 56. §-ának tételes rendelkezése nemcsak jogosítja, hanem nyilvánjogi jellegénél fogva kötelezi is, mert hiszen a most idézett szakasz értelmében a belügyminiszter a menhelyben ellátott egy éven alul levő, továbbá 1—2, 2—7, 7—12, és 12—15 év közt levő gyermekek tartásdíjának mértékét is külön-külön állapítja meg, azt tehát mindig a megfelelő összegben kell a tartásra kötelestől behajtani. Perjogi akadálya pedig a tartásra köteles ilyen, összeg szerint időnként változó szolgáltatás teljesítésére marasztalásának akár a szóbanforgó esetben, akár a házasságon kívül született gyermek egyéb tartási igényének érvényesítése esetében nincs és annál kevésbé lehet, mert hiszen jogrendszerünk, a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-cz. 91. §-ának hasonlóságára, nem zárja ki a tartásdíjról már meghozott jogerős ítéletnek a szolgáltatás összegére, minőségére, teljesítésének módjára és tartamára vonatkozó módosítását sem, ha az Ítélet meghozatalánál irányadó körülmények időközben megváltoztak. A felperes felülvizsgálati kérelmében ezzel a kérdéssel kapcsolatosan még fölhozottaknak taglalása azonban, mint a jogpolitika körébe tartozó, kívül esik a bíróság jogkörén, a törvényhozásnak lévén egyedül joga az állami gyermekmenhely szóban forgó igényének érvényesítése, különösen pedig követeléseinek behajtása érdekében lehetséges és czélszerű könnyítéseknek és egyszerűsítéseknek megteremtése. Az alperesnek az illetőségi község visszkereseti jogára alapított panasza nem állhat meg. Mind a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898 : XXI. t.-cz. 3. §-ának d) pontjából és 8. §-ából, mind az 1901 : VIII. t.-cz. 5. §-ából, mind végül az 1901 : XXI. t.-cz. 3. §-ából és ennek megokolásából kiderül ugyanis, hogy a hetedik életévükön alól levő elhagyott gyermekeknek gondozása, ápolása és nevelése kizáróan állami feladat és hogy ennek költségét a többször említett gyermekvédelmi szabályzat 55. §-ának 1. bekezdése értelmében is az országos betegápolási alap fedezi az illetőségi község megterhelése nélkül. Mivel pedig ez a peres ügy olyan gyermeknek tartásdíját érinti, a ki még hetedik életévén alul van: már ebből az okból sem illetné meg az illetőségi községet a kereshetőség joga a tartásra kötelezettel szemben annál kevésbé, mert az alperes maga sem állította, hogy az említett