Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

54 son sarkal], ebből pedig magától értődőén következik, hogy egy­felől a felperes kereseti jogosultságának, másfelöl az alperes köte­lezettségének jogalapját nem a megbízás nélkül való ügyvitel magánjogi szabályaira, hanem az idézett külön jogszabályok ren­delkezéseire kell visszavezetni. Ezek a jogszabályok jogosítják fel, de kötelezik is, az állami gyermekmenhelyet arra, hogy a köte­lékébe fogadott gyermekek gondozására szükséges és természe­tüknél fogva hasznos költségeket — feltéve, hogy ezek a gyer­mek vagyonának jövedelméből ki nem kerülnek — visszakövetelje azoktól, a kik hatályos jogszabályaink értelmében az illető gyer­mek eltartására kötelezvék. Ezt a visszakövetelést és illetve a költség előleges megfizetésére irányuló ezt az igényt pedig akár perenkivúl egyezség útján érvényesítheti a menhely (gyermek­védelmi szabályzat 21. §. 3. és utolsó bekezdése) akár az ugyan­eme szabályzat 25. §. 3. bekezdésében az elhagyottaknak nem nyilvánított gyermekeket illetően megszabott rendelkezés hasonló­ságára is, az eltartás kötelezettségének megállapítására illetékes gyámhatóság vagy bíróság jogerős határozatának tartalmához képest. A most idézett jogszabályok azonban, azonfelül a gyermek­védelmi szabályzat 9. §-ának 2-ik bekezdésében kimondott ren­delkezés is, a menhelyet megkülönböztetés nélkül, kifejezetten és kizáróan csak ama tartásdíj megtérítésének ill. előlegezésének követelésére jogositván föl, a melyet a gondozásában levő gyer­mekre valósággal fordít, illetve annyit, a mennyit a m. kir. belügy­miniszter a szabályzat 56. §-ához képest tartásdíj fejében meg­állapít ; nem foghat helyt a felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt az az érvelés, hogy a menhely ilyen igényeinek érvénye­sítésekor sajátképpen a tartási kötelezettség érvényesítésére jogo­sult személynek, ebben a peres ügyben pedig különösen a házas­ságon kívül született gyermek anyjának a menhely javára történt törvényes vagy szükségképpen való engedményével állnak szem­ben, a melynek alapján a menhelyre szállnak át az eltartásra kötelessel szemben érvényesíthető összes igények a maguk egész terjedelmében. A felperesnek ez a jogi álláspontja azért téves és a feleb­bezésí bíróság annak el nem fogadásával azért nem sértett meg jogszabályt, mivel a menhely a fenn kifejtettek szerint, a kötelé­kébe fogadott gyermek gondozására a múltban elköltött és a

Next

/
Thumbnails
Contents