Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

172 A felebbezési bíróság özv. B. Imrénének a d-i kerületi munkásbiztosító pénztár ellen jogviszony megállapítása iránt indított perében kimondotta, hogy a felperes lóvonatánál alkalmazottak a munkásbiztosításra nem kötelezhetők, ellenben a kir. Guria felperest keresetével elutasította és perköltségben marasztalta a következő indokolással: Az alperes azt panaszolja felülvizsgálati kérelmében, hogy a felebbezési bíróság megsértette az 1907 : XIX. t.-cz. 1. §-ának 8. és 3. §-ának 15. pontját, midőn kimondotta, hogy a felperesnek ama munkásai, a kik a felperes erdejében az ott termelt fa elszállítására létesített lóvasútnál alkalmazvák, nem esnek az idézett törvényhelyekben megszabott biztosító kötelezettség alá. Az alperesnek ez a panasza alapos. Az 1907: XIX. t.-cz. 1. §-ának 8. pontja és 3. §-ának 15. pontja ugyanis a betegség esetére való biztosító kötelezettség, illetve a balesetbiztosító kötelezettség alá sorozza, tekintet nélkül a hajtóerőre, a vasúti üzemeknél alkalmazottakat is, ha azoknak fizetése, vagy bére az idézett törvény 1. és 3. §-ában megszabott összeget meg nem haladja. Az 1907: XIX. t.-czikknek megokolásából és országgyűlési tárgyalásából, de magának a törvény megalkotta intézménynek természetes czéljából is kiderül, hogy a törvényhozás szándéka az volt, hogy a betegség és balesetbiztosító kötelezettséget az alkalmazottaknak mennél nagyobb körére terjessze ki a végből, hogy egyfelől mennél többen részesüljenek a törvény nyújtotta előnyökben betegség idejében és baleset bekövetkezésekor, másfelől pedig a balesetért való szavatosság kérdése mennél egységesebb és mennél megnyugtatóbb megoldásra jusson. Éppen azért mind a törvényhozó szándékának, mind a biztosító intézmény jellegének és egészségügyi, társadalmi és igazságszolgáltatási czéljának az 1907: XIX. t.-cz. olyan magyarázata felelhet csak meg, a mely a törvény alól való kivételek eseteit a legszigorúbban értelmezi, egyébként is alapelve lévén a törvénymagyarázatnak az. hogy a szabály alól való kivétel a legszigorúbb és legszűkebb értelmezés alá esik. Midőn tehát az 1907: XIX. t-cz. idézett helyein a vasúti üzemeknél alkalmazottakat is, a hajtóerőre tekintet nélkül, a biztosítás mindkét nemére egyaránt kötelezetteknek mondja ki, a nélkül, hogy ez általános szabály alól kivételt állapítana meg a vasút alkata és rendeltetése dolgában, akkor a vasúti üzem fo-