Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

173 galmát annak legáltalánosabb és legtágabb műszaki értelmében kell fölfogni, tekintet nélkül az azzal összefüggő vállalkozásnak gazdasági jellegére, czéljára és terjedelmére, mert a «vasúti üzem» sajátos jellege és veszélyessége ettől, természetszerűen, egészen független. Az 1907: XIX. t.-cz. ugyanis, éppen úgy, mint a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874: XVIII. t.-cz. is, a vasúti jellegű fuvarozásnál, illetve szállításnál figyelembe veszi és vélelmezi azt a különös veszélyességet, a mely ennek a szállításnak már természetével, nevezetesen a járművek gyorsabb és pályához kötött menetelésével kapcsolatos (v. ö. a m. kir. Guria 1906 május hó 15. és 1585/1905. sz. a. hozott határozatát az 1874: XVIII. t.-czikkből eredő felelősség kérdésében), nem tekintve, vájjon a vasúton, azaz sínpáron szállítás, illetve fuvarozás az általános forgalom és közlekedés czéljait szolgálja-e, avagy csak a helyi fuvarozásnak vagy szállításnak megkönnyítését czélzó pótló alakja? Sőt az 1874: XVIII. t.-cz. kapcsán kifejlődött joggyakorlatunk a vasútvállalat felelősségét még a sínvágás közben szenvedett balesetre is kiterjesztvén (v. ö. m. kir. Guria 1907 január hó 24-én 7715/1905 sz. a.), ezzel is kifejezést adott ama fölfogásának, hogy a vasúttal kapcsolatos minden tevékenység a vélelmezett veszélyességű munkanemek közé tartozik. Ebben a peres ügyben is tehát elsősorban azt kellett vizsgálni, vájjon a szóbanforgó lóvonatu vasúti szállítás jellege ésveszélyessége megokolja-e az 1907: XIX. t.-cz. rendelkezéseinek alkalmazását vagy sem? Mivel pedig a felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy a felperes az erdejéből kitermelt fát egy alig hozzáférhető, meredek magaslatról szállítja az erre a czélra készült lóvonatú vasút segélyével; mivel az itt alkalmazott munkások tevékenysége magamagában túlmegy az őstermeléssel kapcsolatos munka körén és szállító, illetve fuvarozó munkásság jellegét ölti magára; mivel különben is az 1907 : XIX. t.-cz. 1. §-ának 11. pontja és 3. §-ának 18. pontja a fuvarozásnál és szállításnál alkalmazottakat is mindkét biztosításra kötelezi: téves jogi felfogásból indult ki a felebbezési bíróság, midőn azzal a megokolással állapította meg azt, hogy a felperes munkásai nem esnek biztosító kötelezettség alá, mert a felperes mint őstermelő, nem ipar- vagy kereskedelmi vállalkozásszerűen termeli ki a saját