Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

XVI Azok a megállapodások, melyek szerint végrehajtást szenvedő a felperestől kapott összeget meghatározott időpontban megfizetni tartozik és erről az összegről felperesnek váltókat adott, hogy a biztosítékul lekötött gazdasági állatok állagában beálló kár és veszély az adóst terheli, hogy ugyanőt illeti az állatoknak a felperesnek járó összeget meghaladó értéktöbblete és hogy az állatok eladása esetében azok vételára felperes követelésének kiegyenlítésére fordítandó: nem vételi, hanem olyan hitelezési ügyletnek tekintendő, a melyben felperes a kölcsönt adó hitelező és végrehajtást szenvedő a kölcsönt kapó adós, az állatok pedig a felek megegyezése szerint a felperest illető követelés biztosítására szolgállak volna és minthogy a követelés biztosítására szolgáló ingóra a hitelező nem szerez sem tulajdonjogot, sem oly jogot, mely anyagi tartalmánál fogva alkalmas volna annak megállapítására, hogy az ingó végrehajtási árverés alá bocsáitassék : a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal a döntésével, hogy felperest a végrehajtási jegyzőkönyvben összeírt ingókból befolyt vételárra és összeírt állatokra nézve támasztott igény keresetével elutasította. 3129. 126. Azokból a megállapított tényekből, hogy az üzlet átruházásánál érdekelt felek közel rokonságban illetőleg sógorságban vannak, hogy továbbá végrehajtató alperesek követelései az átruházás idejében a végrehajtástszenvedővel szemben már fennállottak, hogy végrehajtástszenvedett továbbra az átruházott üzletben maradt, végül hogy az átruházás után felperesek a hitelezőnek semmit sem fizettek: a felebbezési bíróság anyagi jogszabály sértése nélkül juthatott arra a jogi következtetésre, hogy az üzlelátruházás rosszhiszemű és a végrehajtást szenvedett hitelezőinek kijátszását czélzó volt. 3183. 136. Minthogy az 1881 : LX. t.-cz. 145. §-ának utolsó bekezdése szerint a vásárvámjog (vásártartási jog) mint kir. kisebb haszonvételi jog az ingatlannal együtt árverés alá bocsátottnak csak akkor tekinthető, ha ez az árverési hirdetményben világosan kifejezve van, kétségtelen, hogy abban az esetben, ha ily rendelkezés az ingatlanra kibocsátolt árverési hirdetményben nem foglaltatik, ez a jog árverés alá bocsátottnak, a megtartott árverésen eladottnak, következéskép az ingatlanok árverési vevője által megvettnek nem tekinthető. 3158. 194. Jogszabály az, hogy a tulajdonjog fentartása csak azokra az egyes tárgyakra terjedhet ki. a melyek az eladás tárgyai voltak és a melyek ténvleg el- és átadattak, nem pedig azokra is, a melyek a vevő részéről utóbb szereztettek be. 3162. 204. IV. A KERESKEDELMI TÖRVÉNY. (1875 : XXXVil. t.-cz.) Állandó joggyakorlatunk a K.T. 224. §-ának azt a szabályát, hogy az «egyes tagok belépése a szövetkezetbe írásbeli nyilatkozat alapján történik)), a törvény szándékának és czéljának megtelelően a legszigorúbban