Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)
150 Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy a törvénytelen gyermek nemzőjének vélelmezendő és ennek következtében a gyermek tartására kötelezendő, a ki a gyermek anyjával a gyermek születésétől visszafelé számítva 182-nél nem kevesebb és 300-nál nem több napon belül nemileg közösült. Ez a vélelem oly kizárólagos jellegű, hogy az ellen nem foghat helyet annak a bizonyítása, hogy a terhesség a vélelmezett fogamzási időn belül mely határozott időpontban vette kezdetét és a tartási igénynyel szemben sikerrel egyedül az hozható felr hogy a törvénytelen gyermek anyja a vélt fogamzási időn belül feslett életmódot folytatott. Minthogy pedig a felebbezési bíróság ítéletében megállapította azt, hogy alperes a törvénytelen gyermek anyjával a vélelmezett fogamzási időn belül közösült, ellenben oly ténykörülmények, a melyekből felperessel szemben a feslett életmódra jogszerű következtetés volna vonható, meg nem állapíttattak: a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy nem rendelte el az alperes által arra nézve kért bizonyítási eljárást, hogy a törvénytelen gyermek anyja már terhes állapotban volt, a mikor vele az alperes nemileg közösült s az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint alperest a felperes törvénytelen gyermekének eltartása fejében tartásdíj fizetésére kötelezte. A kereset beadása előtti időről tartásdíj megítélése csak akkor teendő függővé attól, hogy az anya a kereset indításában való késedelmeskedésének alapos okát adta-e, ha a gyermek születésétől a kereset indításáig hosszú idő telt el; minthogy azonban felperes törvénytelen gyermeke a tényállás szerint 1909. évi deczember hó 5. napján született, a kereset pedig már 1910. évi jul. 22-én beadatott: a felebbezési bíróság azzal sem sértett jogszabályt, hogy az alperest a gyermek születésétől kezdve a kereset indításáig eltelt időre járó tartásdíjnak a megfizetésére is kötelezte a nélkül, hogy felperes azt, hogy keresetének előbb beadásában alapos ok gátolta, kimutatta volna. Az, hogy valamely gyermek minő életkorban tekintendő keresetképesnek, ténykérdés lévén, a felebbezési bíróság azt, hogy a felperes gyermeke keresetképességét előreláthatóan a 14-ik életévének betöltésével fogja elérni, a S. E. 64. §-a értelmében sza-