Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

93 A felperesnek a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati panaszai alaptalanoknak találtattak. A felebbezési bíróság ugyanis tényállásként azt állapította meg, hogy a perben szereplő ingatlant az alperes részvénytársaság jogelőde még 1880. év körül R. Lipót és nejétől vette bérbe és ez a bérlet 1906. évi május 1-éig tartott. Továbbá a felebbezési bíróság bizonyítottnak vette és tehát tényállásként megállapította azt, hogy néh. dr. N. Tivadar, a kit mindkét peres fél a R.-ék házának kezelőjeként elismert, beleegyezett abba, hogy az alperes részvénytársaság jogelőde a bérelt ingatlanon volt kis kerti kőházat lebonthassa, a mely helyett egy fából készült házikót emeltetett és hogy a bérleményen levő fák egy részét kivágathassa. Ezenfelül a felebbezési bíróság tényállásként azt is megállapította, hogy a bérlemény tárgya önkéntes bírói árverés alá került és azt ez úton dr. N. Tivadar 1900. évben vette meg s ennek tulajdonjoga 1900 deczember 1-én kebeleztetett be, ez az árverési vevő pedig elhalván, a bérlemény tulajdonjoga törvényes örökösödés czímén a felperesekre szállott át s ez a tulajdonjog a felperes javára 1903 április 4-én kebeleztetett be. E tényállás mellett nem is tekintve azt, hogy a kerti kőház lebontására és a fák kivágására dr. N. Tivadar még házkezelése idejében, tehát az árverésen vétel előtt engedélyt adott, helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy az árverési vevő az ingatlant olyan állapotban szerezvén meg, a milyenben az az árveréskor volt, sem a vevő, sem annak örököse kártérítési jogot a bérlő ellen ennek oly korábbi cselekményeiből kifolyólag nem érvényesíthet, a melyek az árverés előtti tulajdonosok kárára követtettek el. (Kir. Guria I. G. 241/1910. 1910 deczember 7.) 3114. Nem ütközik a S. E. Ifí5. §-ának 6. pontjába, ha a tárgyalást vezető elnök a tanút a jegyzőkönyvet vezető jegyző elé állíttatta és a tanúnak meghagyta, hogy vallomását ő maga mondja be közvetlenül a jegyzőkönyvbe, a mi meg is történt, ezalatt pedig az elnök más folyó ügyeket írt alá.