Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

77 fentartása nélkül adla el és a felebbezési bíróság a feleslegesnek nyilvánított ennek a bizonyításnak mellőzését is indokolta. A felebbezési bíróság tényállásként nem azt állapította meg, hogy az alperes dr. V. Józseffel, mint a felperesnek a gyógyszertár eladására megbízottjával tárgyalt a bérlet átvétele végett, hanem azt állapította meg, hogy a felperes már 1910 január 8-át megelőzőleg megkérte V. József tanút, hogy a gyógyszertárat sürgősen adja el, mire azt a felperes azután már 1910 január 8-án a tanú közvetítésével el is adta B. Jánosnak, az alperes pedig még 1910 január 8-án is kijelentette a tanúnak, hogy a gyógyszertárt átvenni hajlandó; minthogy pedig nem perdöntő kérdés az, hogy dr. V. József a gyógyszertár eladásával volt-e a felperes részéről meghatalmazva, vagy pedig csak az eladás közvetítésével, ennélfogva alaptalan az a panasz, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett dr. V. József tanú kihallgatásának mellőzésével és hogy ezt a mellőzést nem indokolta, mert a per eldöntésére nem lényeges ténykörülményekre a bíróság a bizonyításfelvételt jogszabály sértése nélkül mellőzhette, a mellőzést pedig szintén indokolta. A felebbezési tárgyaláson 7. alatt csatolt közjegyzői tanúsítványból pedig nem tűnik ki a b.-i gyógyszertár eladásának napja, hanem csak az, hogy a személyes jogú gyógyszertár átruházása iránt a belügyminiszterhez intézett kérvényen levő aláírások 1910 január 31-én hitelesíttettek és a vételár utalványoztatott, illetve kifizettetett és így nem sértett a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt azzal, hogy a csatolt tanúsítvány tartalma alapján meg nem állapította tényállásként azt, hogy a felperes a gyógyszertár eladása iránt B. Jánossal nem 1910 január 8-án, hanem csak január 10-én lépett alkura és hogy az eladás csak 1910 január 31-én jött létre véglegesen. Szabálytalan ugyan, hogy a felebbezési bíróság a szóban forgó tanúsítványt indokaiban fel nem említette, de ez a szabálytalanság az ítélet feloldására nem vezethetett, mert a mennyiben ez a közokirat a per eldöntésére lényeges ténykörülményt tartalmazna, azt a m. kir. Curia is Ítélkezésének körébe vonhatta volna. Az első bíróságnál tartott első tárgyalás jegyzőkönyve pedig nem tartalmazza azt, hogy az alperes ott kijelentette volna, hogy ő a gyógyszertárt sem átvenni, sem megvenni nem hajlandó. Alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság meg-