Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

78 sértette azt az anyagi jogszabályt, a mely szerint a bérlet kezdetének időpontja egyúttal a bérlemény átvétele időpontjának is tekintendő; mert a mennyiben, mint a fenforgó esetben is, a bérlemény átadására és átvételére meghatározott idő ki nem tüzetett, a bérlő követelhette volna ugyan a bérlemény átadását a bérlet kezdetével, de az átvételben reá nézve beállott muló akadályok esetében az átvételt a muló akadályok megszűntéig el is halaszthatta a nélkül, hogy az elhalasztás miatt a bérbeadónak joga támadna a bérleti szerződéstől elállani, azt megszűntnek tekinteni és az akadályok elhárítása után a bérlemény átadását megtagadni. Ha pedig a bérlő alperes 1910 deczember 31-én, a mikor felesége halálos betegségéről sürgönyileg értesült és erről a felperest is értesítette s ennek következtében elutazva B.-ről nem gondoskodott is az átvételre nézve helyettesről, a felperesnek nem szűnt meg az a kötelezettsége, hogy a bérleményt a muló akadály elmultáig átadásra készen tartsa. Való ugyan, hogy az 1910 január 3-án kelt E) alatti távsürgönyben az alperes neje halálát hozva fel indokul, a bérlemény átvételét 1910 február l-re kívánta halasztani, de a felperes a felebbezési bíróság tényállása szerint erre a távsürgönyre nem is válaszolt és nem is kívánta tényállásként megállapítani azt, hogy ő valamely rövidebb megfelelő határidőt szabott volna, hanem a keresetet a szerződés megszüntetése iránt már 1910 január 3-án beadta, a mivel kétségtelen jelét adta annak, hogy az átadást már létesíteni nem is kívánja és a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a bérleményt 1910 január 8-án már el is adta s ez által a bérlemény átadását maga hiúsította meg olyan időben, a mikor az alperesre nézve beállott muló akadály elhárulásával ez a bérlemény átvételére késznek nyilatkozott. A mikor tehát a felebbezési bíróság ilyen tényállás mellett nem tulajdonított döntő jelentőséget az E) alatti sürgöny abbeli tartalmának, hogy az alperes 1910 január 3-án az átvétel elhalasztását 1910 február 1-ére kívánta, ezzel jogszabályt nem sértett. Alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor a pert nem az Írásbeli szerződés és az alperes tényei alapján, hanem az alperes szándékai szerint döntötte el.