Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

74 lést az ingatlan tulajdonosa tulajdonának kell vélelmezni. A felebbezési bíróság M. Ferenczné S. Margitnak a G-megyei takarékpénztár ellen indított igényperében a haszonélvező özv. S. Aurélné ellen lefoglalt ingóságok felerészét bírói zár alól feloldotta, a kir. Curia pedig alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Az alperes anyagi jogszabály megsértéseként panaszolja, hogy a felebbezési bíróság részben helyt adott a felperes igénykeresetének, holott a lefoglalt ingók a végrehajtást szenvedő haszonélvezetében levő ingatlan fölszerelései, a melyek a haszonélvező tulajdonává lettek, mert az időközi változás és szaporulat a haszonélvező hátránya és előnye, a ki a haszonélvezet megszűntekor csak annyi értéket tartozik visszaadni, a mennyit átvett. Az alperes panaszai nem állhatnak meg. A végrehajtást szenvedő özv. S. Aurelné ugyanis a megállapított tényállás szerint, a melynek valóságáról a per iratainál fekvő okiratokból a felülvizsgálati bíróság is meggyőződött, még 1892. évi október hó 31. napján az akkor még kiskorú három gyermekére, köztük az igénylő felperesre is, közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződéssel tulajdonul átruházta és átadással nekik birtokukba adta ingatlanait gazdasági felszerelésükkel együtt, föntartván magának az ingatlanok haszonélvezetét. E jogügyletet még 1892-ben a telekkönyvbe is bejegyezték, a gazdasági felszerelést pedig az ajándékozási szerződéshez csatolt leltár szerint, a megajándékozottaknak a közgyám közbenjöttével átadták. Végül a perhez csatolt iratok szerint, a végrehajtást szenvedőnek ilyen módon megajándékozott gyermeke: Miklós, időközben meghalt, az őt megillető harmadrész pedig, mint ági vagyon, két testvérére, köztük a felperesnőre szállt, a ki ilyképen az ajándékozott vagyon felerészének vált tulajdonosává. Tekintve pedig, hogy ez ajándékozási jogügylet az alperes foganatosította végrehajtást tizenhat évvel megelőzően történt, azt pedig, hogy az az alperes kiiátszását czélozta volna, az alperes nem is állíthatta, de különben is a végrehajtási iratokból kitűnően az alperes követelése is közel 16 évvel az ajándékozási ügylet után keletkezett; tekintve, hogy a végrehajtás foganatosításakor a végrehajtást szenvedő haszonélvezete a gazdasági fel-