Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)
26 cséplőgépet, a lóherefejtő gépet a K.-féle követelést még sem akarja az ő tulajdonának elismerni, holott a szolgáltatott bizonyítékokkal támogatott vélelemmel szemben az ellenkezőt az alperesek tartoztak volna bizonyítani. Ez a panasz sem állhat meg. Állandó joggyakorlatunk szerint ugyanis a kereskedő osztályhoz tartozó házastársaknak a házasság tartama alatt szerzett vagyonáról az a vélelem, hogy ez a vagyon közszerzemény, a melynek kezelő és rendelkező joga a férjet illeti meg. Ezzel a vélelemmel szemben az igénylő feleség tartozik bizonyítani vagy azt, hogy az igényelt ingókat még a házasság megkötése előtt meg volt pénzén vásárolta és így azok az ő külön vagyonát teszik, vagy pedig olyan tényeket, a melyekből kimutatható, hogy bárha azokat a házasság tartama alatt szerezték is, azokra mint az ő külön vagyonából és külön keresményéből származottakra a kezelő és rendelkező jog őt és nem a férjét illeti meg. Az ingóknak ilyen jogi minőségét nem lehet megállapítani abból a tényből, hogy azt az üzletet, a melynek vezetésében a férj mint általános meghatalmazott részt vett és a melyet csaknem kizáróan ő vezetett, a felperes nő czége alatt folytatják, hogy a könyvek az ingók vásárlójául és fizetőjéül a feleséget tüntetik föl, az üzletfelek pedig levelezésüket a felperes igénylő nő czégéhez intézik. Az igényelt ingók ilyen minőségének megállapításához szükséges, hogy a feleség bizonyítsa tényként még azt is, hogy ő ezeket az ingókat vásárlásuk alkalmával oly pénzzel fizette ki, a mely az ő külön vagyona és hogy a lefoglalt követelés az ő üzletkötésének a közvetlen eredménye (hasonló értelemben döntött a m. kir. Guria 1808 augusztus hó 30-ik napján G. 165. sz. a.). Mivel pedig a felebbezési bíróság megállapította tényállás szerint, a felperes a foglalás alól föl nem mentett ingók tekintetében ilyen tényeket nem bizonyított és mivel a felebbezési bíróság által — a föntiek szerint szabályszerűen — megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó : a felperesnek ebben az irányban előterjesztett panaszai meg nem állhatnak. Ezekből az okokból felperest alaptalannak bizonyult felülvizságlati kérelmével elutasítani és mint pervesztest a S. E. 109 , 168. és §-ai értelmében a felülvizsgálati eljárás költségének viselésére kötelezni kellett. (Kir. Curia I. G. 119/1909. 1909 október 8.)
