Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

106 A felebbezési bíróságnak további iiéleti tényállása szerint a telekkönyvi helyszínelés alkalmával a per tárgyává tett ingatlanok felperesek jogelődei, mint tulajdonosok nevére vétettek fel és a felperesi jogelődök és az alperesi egyház gondnoka által 1878. évi január hó 29-ik napján kiállított okirat rendén a felperesi jogelődök elismerték, hogy a föld tulajdona az alperesi egyházat illeti és beleegyeztek abba, hogy a telekkönyvi birtokczím a tényleges állapotnak megfelelően kiigazíttassék; az alperesi egyház képviselője pedig elismerte a felperesi jogelődöknek fennállott örökhaszonbérleti jogát azzal, hogy ha a haszonbért pontosan meg nem fizetnék, az egyháznak joga lesz az örökhaszonbért megszűntnek tekinteni és az ingatlanok haszonvételét az egyház javára visszavenni. A per tárgyává tett ingatlanokat 1768. év óta a felperesi jogelődök birták, ma azokat felperesek, mint örökösök birják és a mindenkori bért megfizették. Az 1896 : XXV. t.-cz. annak megállapításához, hogy az ingatlanok majorsági zsellér s az ehhez hasonló természetű birtoknak tekintendők-e, csak az e törvényben megirt feltételek fenforgását kívánja meg; ebből pedig jogszerűen az következik, hogy az említett feltételek fenforgása esetén az ingatlanokat terhelő szolgálmány megválthatósága kimondandó és ezt a törvénynek említett általános rendelkezésénél fogva nem zárhatja ki az a körülmény sem, hogy a jelzett jogviszony egyházi vagyonra nézve létesült; mert az ily természetű perekben a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt eme jogviszonynak rendezése képezhetvén elbírálás tárgyát, ebből jogszerűen következik az is, hogy ezekben a perekben kizárólag ennek a törvénynek szabályai irányadók. Ezek előrebocsátásával, minthogy a per tárgyává tett ingatlanok, az előadott tényállás szerint, a peres felek között fennálló jogviszony folytán azoknak osztott tulajdonaikká váltak; továbbá minthogy felperesek jogelőde és az alperes egyház között az 1878. évi január 29-én kelt átadási, illetőleg örökhaszonbéri szerződés rendén újabb megállapodás nem létesült, hanem lényegileg az 1768. évben kötött jogviszony nyert megerősítést; és minthogy az 1896: XXV. t.-cz. 2, §-ának szelleme és e törvénynek végleges rendezést czélzó intézkedései nem hagynak fenn kétséget arra, hogy a törvény csak az ingatlanok visszavétel jogának feltétlen fentartásához köti a törvény 2. §-ában, illetőleg 4. §-ában