Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

89 az alperesnek a miatt fölhozott panasza is alaptalan. P. B. ugyanis az 1908 deczember 17-én tartott felebbezési tárgyaláson, ennek jegyzőkönyve szerint, a kereseti összeget havi 70 K-ra emelte volt föl, ez a fölemelés pedig a S. E. 31. §. 2. p. értelmében nem lévén keresetváltoztatás, annak a felebbezési eljárásban is helye volt (S. E. 148. §.) és a felebbezési bíróság jogszabály megsértése nélkül hozhatott a felemelt kereseti kérelem keretén belül határozatot. Ezek szerint az alperesnek a P. B. zstil szemben fölhozott panaszai alaptalanoknak bizonyulván, őt felülvizsgálati kérelmének eme felperesre vonatkozó részével elutasítani és a felülvizsgálati eljárásnak erre a felperesre jutó részperköllségének viselésére kötelezni kellett. Ellenben alapos az alperesnek felülvizsgálati kérelmében a miatt felhozott panasz, hogy a felebbezési bíróság őt az első-, másod- és harmadrendű felperesekkel szemben is készpénzbeli tartásdíj fizetésére kötelezte, holott ezek a felperesek munkára és keresetre képes férfiak és a törvényes tartás kötelezettségének egyetlen előfeltétele sem áll fönn. Ez a panasz alapos azért, mert a megállapított tényállás szerint P. J. munkaképessége teljes épségében meg van, P. E.-é és J.-é pedig csak csekély mértékben csökkent, de az ezen a czímen 5—10%-ban megállapított csökkenés a felperesek egyikét sem teszi még lényegesen korlátolt mértékben sem munkára és keresetre képtelenekké. A felebbezési bírósági téletének megokolásául felhozott az a körülmény pedig, hogy a felperesek munkaképessége koruk előrehaladásával csökken és hogy teljes munkaképtelenségük idejére vagyont nem gyűjthetnek: az alperes tartási kötelessége szempontjából azért nem jöhet figyelembe, mert a szülő teljeskorú gyermekét csak ennek teljes vagy lényegesen csökkent munka- és keresetképessége esetében tartozik eltartani, de ebben az esetben sem mehet túl a köteles tartás az élet mindennapi elsőrendű szükségletein és semmi esetre sem lehet olyan mértékű, hogy abból a tartásra jogosult vagyont gyűjthessen. Az alperesnek az 1905. évi február hó 15-én a j-i kir. járásbíróság előtt tartott tárgyaláson tett és az 1905. Sp. II. 53/3. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata sem alapítja meg az alperes kötelezettségét a teljeskorú felpereseknek állandó