Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

39 szerződési biztosítékot letette, az első negyedévi bért, valamint a női kiszolgálat engedélyezése iránti kérelem megtagadása után a további negyedévi bért is megfizette, és a bérleményt használta, és így az a jogszabály, hogy a bérlemény használatának keretén belül mindaz, a mi a szerződésben megtiltva nincs, megengedettnek tekintendő, a fenforgó esetben alkalmazható sem volt. Végül alapos ugyan az a panasz, hogy helytelen a felebbezési bíróság Ítéletének az a jogi indokolása, a mely szerint a clozet és piszoir körüli bajok miatt nem a várost tette felelőssé abban az esetben, ha ezeknek a bajoknak elhárítása a várost terhelte, mert ha a megtelt vedreknek elszállítását a város vállalta magára, akkor ebbeli késedelme nem menthető azzal, hogy a mulasztást a város vállalkozója követte el; azonban a felebbezési bíróság helyesen iárt el, a mikor nem alkalmazta az 0. P. T. 1117. §-a rendelkezését, a mely szerint a bérlő jogosítva van a szerződéstől az idő lefolyta előtt is visszalépni, ha a bérelt dolog hiányos minősége miatt a rendes használatra alkalmatlan, vagy ha a bérbeadó azt nem tartja használható karban; mert a L. Sámuel Henrikre átruházott C) alatti bérleti szerződés 1. pontjában fel vannak sorolva a vendéglői üzlet czéljára szolgáló földszinti, kertbéli és emeleti többrendbeli helyiségek, a melyek a bérleményhez tartoznak, és ha ezen sok helyiség közül valamelyikben az egyetlen clozet és piszoir ürülékének eltávolítása körüli mulasztások kellemetlenséget okoztak is, e miatt az egész bérleménynek vagy jelentékenyebb részének használata gátolva nem lehetett, és így az 0. P. T. 1117. §-a alkalmazható sem volt és a bérlőnek csak az a joga támadhatott, hogy a várost kötelezettségének pontos teljesítésére és esetleg kártérítésre szorítsa, de a szerződés felbontására elég törvényes ok fenn nem forog. (Kir. Curia I. G. 139/1908. 1908 október 22.) 2846. A haszonbérlőnek az a ténye, liogy a haszonbérlemény területén fekvő és általa már tényleg átvett épületekről készült leltárt aláírni vonakodik, nem tekinthető a szerződés oly súlyos megsértésének, mely a szerződés megszüntetését vonhatná maga után.