Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)
38 szerint a bérleti helyiségeket a vendéglős üzlet cz élj ára az 1907. év végéig tényleg használatban tartotta. Ilyen tényállás mellett helyesen döntött a felebbezési bíróság, a mikor kimondotta, hogy L. Sámuel Henrik a bérleti szerződésnek reá átruházására vonatkozólag a városi tanács elé terjesztett, és ez által elfogadott ajánlatát nem kötötte a női kiszolgálat engedélyéhez és hogy a mikor a városi tanács az ajánlat elfogadásánál a női kiszolgálat kizárását kikötötte, és később L. Sámuel Henriknek a női kiszolgálat engedélyezése iránti kérelmét megtagadta, L. Sámuel Henrik pedig úgy a szerződési biztosítékot letette, valamint az esedékes béreket fizette és a bérleményt használta, akkor jogilag nem lehet szó arról, hogy az átruházási szerződés létre nem jött volna, mert a női kiszolgálat kizárására vonatkozó kikötést L. Sámuel Henrik saját tényei által elfogadta, H. Albert városi tanácsnoknak állítólagos Ígéretei pedig e kérdésnél figyelembe nem jöhetnek. Ezekből pedig jogilag következik, hogy a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, a mikor nem találta alkalmazandónak az 0. P. T. 879. §-ának azt a rendelkezését, a mely szerint nem keletkezik szerződés, ha az ajánlat elfogadása más határozatok alatt következett be, mint a melyek alatt az ígéret történt. Az a további panasz is alaptalan, hogy a felebbezési bíróság helytelenül mellőzte az 0. P. T. 884. §-a rendelkezését, mert a fent kifejtettek szerint L. Sámuel Henrik nem is kívánta bizonyítani, hogy ő az átruházási szerződés érvényességét az okiratba foglalás feltételéhez kötötte volna. De alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság helytelenül mellőzte ama jogszabály helyességének megállapítását, a mely szerint a bérlő jogosítva van a bérlemény tárgyát szerződés szerinti rendeltetésének megfelelőleg használni, s ezen használat keretén belül mind az, a mi megtiltva nincs, tehát á női kiszolgálás is, megengedettnek tekintendő; mert igaz ugyan, hogy a női kiszolgálás alkalmazása a P. Gyula szerződésében megtiltva nem volt, és hogy L. Sámuel Henrik annak a szerződésnek magára átruházása iránt tett ajánlatot; ámde a fentebb már kifejtettek szerint L. Sámuel Henrik a városi tanácsnak a női kiszolgálat kizárására vonatkozó feltételét a maga részéről elfogadta az által, hogy a kikötés után a
