Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

azt is, hogy a felperes az így vállalt kötelezettségének nem tett eleget. Mivel pedig jogszabály, hogy viszonyos teljesítésre irányuló szerződéses megállapodásnál, ellenkező kikötés híján, a két szerződő fél szolgáltatásának és ellenszolgáltatásának egy időben kell történnie: a felperes az alperesektől mindaddig nem követelheti az adásvevési szerződésben elvállalt fizetési kötelezettségnek teljesítését, míg a maga részéről nem tett eleget szerződéses kötelezettségének. Éppen azért a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt, midőn a felperest keresetével időelőttiség okából utasította el. A felperesnek az az álláspontja, hogy az italmérési engedélyről lemondás kikötése törvénybe ütközik és ezért bírói úton nem is érvényesíthető, téves azért, mert az italmérési jövedékről szóló 1899 : XXV. t.-cz. 15. §-ának 1. pontja értelmében a lemondás az engedély megszűnésének törvényesen elismert egyik módja lévén, mivel semmiféle jogszabály nem tiltja azt, hogy valaki valamely jogosultságáról, bárha szerződéses kötelezés következtében is, lemondjon: a peres felek tiltó jogszabályba ütközés nélkül állapodhattak meg abban, hogy a felperes le fog mondani a R. községben élvezett italmérési engedélyről, annál is inkáb, mert — a mint azt a m. kir. Curia 1904 nov. 23-án I. G. 340. sz. ítéletével is kimondotta* — az 1899 : XXV. t.-cz. L, 15., 31. és 35. §-ainak rendelkezései az italmérési engedély bérbeadását vagy másra átruházását nem nyilvánítják az erre vonatkozó szerződés érvénytelenségét eredményező tiltott jogügyletnek, hanem ebben az esetben is csak elvonhatónak mondják ki az italmérési engedélyt. A felebbezési bíróság tehát nem sértett meg jogszabályt, midőn a peres felek közt a saját megállapítása szerint létrejött jogügyletet nem nyilvánította tiltottnak és birói úton sem érvényesíthetőnek, hanem midőn a felperes lemondását a kereseti követelés egyik előfeltételeként állapította meg. (Kir. Guria I. G. 100/1908. 1908 szeptember 1.) * L. X. kötet 134. lapján.