Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

288 ama nézet felé hajlik, a melyet az osztr. polg. tvkv. 4. §-a sőt egyes osztrák jogtudósok fölfogása szerint annak 34. §-a is kifejez, hogy t. i. a személy cselekvő és különösen szerződőképességét annak az államnak a joga szerint kell megítélni, a melynek az illető honosa és lényegében ezen az állásponton van a fönnemlített hágai nemzetközi egyezmény is. Mindazonáltal a forgalom követelte megbízhatóság és jóhiszeműség érdekében, a melyet erősen veszélyeztetne annak a lehetősége, hogy valaki a belföldivel belföldön kötött jogügyletet, esetleg a reá nézve kedvező, de az ügyletkötésénél a belföldi előtt ismeretlen külföldi jogszabály segítségével hatálytalanítsa, az uralkodó jogi fölfogás, megtörve a honossági elv merevségét, ma főképpen a franczia és az angol jogi felfogás befolyása alatt azon az állásponton van, a melyet a váltóképesség szempontjából már a magyar váltótörvény 95. §-a is magáénak vall, hogy ha a hazája törvényei szerint nem szerződésképes vagy a szerződőképességében korlátozott külföldi a belföldön köt olyan jogügyletet, a melyre a belföldi törvény szerint szerződőképes, úgy a belföldi törvényt kell vele szemben alkalmazni. (így rendelkezik a német polg. törvénykönyvet életbeléptető törv. 7. czikkének 3. bek.; a svájczi polg. törvénykönyv záró czímének 61. czikke; a magy. polg. tvkv. 1900. évi terv. 930. §-a és ezen az elvi alapon áll a perbeli cselekvőképesség kérdésében a magy. polg. perrendtartásnak 1907. okt. 17-én a képviselőház elé terjesztett javaslata is 74. §-ában). Az eddig kifejtettekből tehát önként folyik az a jogi következtetés, hogy az alperes szerződőképességét a magyar jog alapján kell megítélni és hogy a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt, a midőn lényegében ugyancsak ezt a jogi álláspontot foglalva el, az alperest, mint az A) és B) a. kötelezvényekben foglalt kölcsönügyletek megkötésekor már teljeskorút, az ezekkel az ügyletekkel vállalt kötelezettsége alapján, a felperes keresete értelmében kötelezte. Erre a marasztalásra egyébként döntő súlylyal szolgál indító okul még az a jogi tény is, hogy az alperes, férjével együtt, a felperestől 1904. évi július hó 15-én vette föl az A) a. kötelezvénynyel bizonyított 6000 koronás kölcsönt, tehát olyan időpontban, a mikor már házassága révén osztrák állampolgárnő volt és hogy az alperes a B) a. kötelezvénynyel bizonyított 2400 koronás kölcsönt 1907. év márczius hó