Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

286 1879. évi IV. t.-cz. 34. §-a szerint magyar állampolgárságát elvesztette. Kétségtelen az is, hogy az osztr. polg. tvkv. értelmében a férjes nő is csak 24. életévében lesz teljeskorúvá és annak 175. §-a szerint, «ha valamely kiskorú leány megy férjhez, személyére nézve ugyan férjének hatalma alá jut (91. és 92. §§.), vagyonára nézve azonban teljeskoráig az atyának vannak gondviselő jogai és kötelességei». Ez lévén a ténybeli és jogi tényállás, az első kérdés, a melyet ebben a jogvitában meg kell oldani, az, vájjon az 1874: XXIII. t.-cz. 22. §-ának az a szabálya, hogy «minden nő, tekintet nélkül életévére, férjhezmenetelével teljeskorúvá lesz», a magyar állampolgárnőre nézve, akkor is hatályos-e, ha külföldi állampolgárhoz megy férjhez? Ezt a kérdést pedig a most emiitett törvény alapján igenlően kell megoldani azért, mert a törvény kifejezetten nem tevén különbséget, azt úgy kell értelmezni, hogy hazai jogunk ez alapvető tételének kedvezményében minden kiskorú magyar állampolgárnőt akart részesíteni, a mi kitűnik 2. §-ának ama szabályából is, hogy a nő a férjhezmenetelével szerzett teljeskorúságát akkor is megtartja, ha házassága huszonnegyedik életévének betöltése előtt megszűnik, a mely szabály ismét nem különböztetvén magyar állampolgárnő és a házassága útján külföldivé lett magyar nő között, azt is egész általánosságában kell alkalmazni minden magyar nőre, a ki férjhezmenetelével lett teljeskorúvá. Támogatja ezt a felfogást ezenfelül nemcsak az SLZ általános jogelv, hogy a házasságkötés teljeskorusító hatálya a házasságkötés tényével áll be, hanem az 1879: IV. t.-cz. 41. és 42. §-ának helyes értelmezése is. Az 1879: IV. t.-cz. 41. §-a szerint ugyanis az a nő, a ki külföldivel kötött házassága folytán elvesztette magyar állampolgárságát, h clZclSSci gának megszűnése után folyamodására visszaveendő a magyar állampolgárok közé a nélkül, hogy a törvény a még nem huszonnégyéves nő szempontjából is azt a megszorítást szabná meg, a melyet a törvény 42. §-a tartalmaz arra az esetre, ha valamely kiskorú óhajtja visszaszerezni az atyja révén elvesztett magyar állampolgárságát, hogy t. i. a gyám hozzájárulása is szükséges az erre irányuló folyamodáshoz, a mit bizonyára megkövetelne, ha a külföldihez férjhez ment és még nem 24 éves magyar nőt kiskorúnak tekintené. De megerősíti az 1874: XXIII. t.-czikknek fönti értelmezését a kiskorúak gyámságának szabályozása végett az 1902. évi június