Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

269> Az elsőbiróság megállapította és a felebbezési bíróság elfogadta tényállás azonban, a melynek megállapítását a felperesek meg nem támadják, miért is ezt a tényállást a felülvizsgálati eljárásban, a S. E. 197. §-a értelmében irányadónak kell tekintenir nem állapítja meg, hogy a felpereseknek ez a bizonyítás sikerült volna, a megállapított tényállásból tehát anyagi jogszabály megsértése nélkül vonhatta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy az alperes nem járván el rosszhiszemmel a zárlat kérése körül, ellene az 1881 : LX. t.-cz. 236. ült. 244. §-ának. alkalmazása helyt nem foghat. A m. kir. Guria azonban a perhez csatolt és a korábbi peres ügyekre, úgyszintén a zárlatra vonatkozó iratokból a maga részéről is azt a jogi következtetést vonja le, hogy az alperes a zárlat kérésekor nem járt el rosszhiszemmel. Az az árverési hirdetmény ugyanis, a melylyel a k—i khv járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, 1901 november 25-én. 5330. sz. a. közzétette az alperes által 1899 óta haszonbérelt birtoknak az 1902. évre is árverés útján haszonbérbeadásának föltételeit, az 1899 november 14-én 5764. és az 1900 október 4-én. 4965. sz. a. a zárgondnoki kezelés alatt levő ugyanennek az ingatlannak a haszonbérbeadása tárgyában kibocsátott árverési feltételekkel egyezően, 5. pontjában azt a feltételt is tartalmazza,, hogy «a feles őszi vetésre nézve a feleknek jogai épségben maradnak", a miből az alperes jóhiszemmel következtethetett arra, hogy a feles őszi vetésre fordított munkája és kiadása abban az esetben is meg fog neki térülni, ha a haszonbérletet nem ő fogja újból megszerezni. Még jobban kidomborítja azonban az alperesnek jóhiszemét abban a tekintetben, hogy neki a felperesekkel szemben a feles őszi vetés értéke iránt valamelyes követelési joga volt, az a tény, hogy ez őszi feles vetés felének kiadása és a majorsági vetés átvétele iránt a felperesek ellen indított rendes perében a n—i kir. törvényszék 1907 január 25-én» 2G6. sz. a. hozott Ítéletével az alperes keresetének részben helyt adott és a felpereseket 1995 K 04 f. tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezte. S noha a debreczeni kir. ítélőtábla a m. kirCuria 6332/1907. sz. Ítéletével helybenhagyott 1907 ápr. 30-án 998. sz. a. kelt ítéletével az alperest említett keresetével egészen elutasította, mégis megállapította, hogy az alperes részint idegen feles bérlők által, részint saját munkájával előkészített nagyobb