Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

270 mennyiségű vetést adott át tartozatlanul a zárolt tömegnek és ettől megkapta a mostani perben I. rendű felperes, mint árve­rési vevő, továbbá, hogy az alperes a tartozatlanul teljesített munkájával és befektetésével a zárolt tömeg értékét és árverési vételárát fokozta és az I. rendű felperes hasznára volt, hogy a kész őszi vetéseket kapta meg; az alperes jóhiszeme pedig a gazdagodott zárolt tömeggel szemben megállapítható. Ezekhez a perbeli adatokhoz járul még az iratokból meg­állapítható az az adat is, hogy a debreczeni kir. Ítélőtábla a k—i kir. járásbíróság által 1902 július 5-én elrendelt és 1902 július 14-én feloldott zárlatot az alperes felfolyamodására 1902 július hó 24-én 3078. és 3079. sz. a. hozott végzéseivel hatályában fentartotta, illetőleg feloldhatónak nem találta, a mi bizonyára meg nem történt volna, ha az alperes igényét az előtte feküdt iratokból nyilvánvalóan alap nélkül valónak látta volna. Mivel tehát mindezek az adatok azt tanúsítják, hogy az al­peres, bárha téves jogi felfogással vonta volt perbe a felperese­ket és bárha jogilag megítélhető követelése nem is volt ellenük, még sem érvényesített velük szemben oly igényt, a mely nyilván alaptalan vagy megszűnt volt, ebből pedig önként folyik az a jogi következtetés, hogy az alperes nem járt el rosszhiszemmel akkor sem, mikor a tévesen fennállónak vélt követelésének biz­tosítására a felperesek ellenében zárlat elrendelését kérte. Ily körülmények közt pedig nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn az 1881 :LX. t.-cz. 236., illetőleg 244. §-ának al­kalmazását az alperessel szemben helyén valónak nem találva, a felpereseket keresetükkel elutasította. A felpereseknek az 1881 :LX. t.-cz. 108. §-ára alapított pa­naszuk sem állhat meg, mert ennek a szakasznak ama rendelke­zését, hogy ha a legtöbbet ígérő a vételárt azonnal le nem fizetné, a tárgy azonnal újabban árvereltetik, csakis az ingó dolgoknak készpénzfizetés ellenében történő árverésekor lehet alkalmazni, sem pedig haszonbérbeadásra irányuló árlejtésre, a hol készpénz­zel fizetés nem történik és még kevésbé lehet ezt a törvénysza­kaszt úgy értelmezni, hogy az alperes, mint a korábbi évből a haszonbérösszeggel hátralékos haszonbérlő, már ebből az okból eleve ki lett volna zárva a szóban forgó ingatlannak az 1902. évre való haszonbérbeadását czélzó árverésen részvételből, a mit az árverési feltételeknek kellett volna kifejezetten tartalmazniok.

Next

/
Thumbnails
Contents