Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)
200 Ügyállás: Ifj. H. Károly az E. malom czég t—i fiókjánál alkalmazást nyervén, helyette atyja id. H. Károly 10,000 K névértékű zálogleveleket tett le biztosítékul a b—i czégnél. A czég ifj. H. Károly ellen követelése erejéig végrehajtást vezetvén, a birtokában levő zálogleveleket lefoglalta. Id. H. Károly elbalálozván, neje a közös végrendeletükön alapuló öröklési jogánál fogva igénypert támaszt a czég ellen a lefoglalt záloglevelekre annál inkáb, mert a czég követelése akkor, a mikor a közös végrendelet kiállíttatott, még nem is létezett. A felebbezési bíróság, megváltoztatva az elsőbirósági ítéletet, felperest keresetével elutasította azért, mert fiával összejátszva, rosszhiszeműen járt el, a mikor a közös végrendelet alapján az örökséget elfogadta, holott az kötelesrész czímén a végrehajtást szenvedő ifj. H. Károlyra szállt volna. A kir. Curia felperest keresetével elutasította es perköltségben marasztalta a következő indokolással: A felebbezési bíróság ítéletét a felperes a S. E. 185. § a) és c) pontja alapján felülvizsgálati, az alperes pedig csatlakozási kérelemmel támadta meg. Az alperes részéről a felülvizsgálati tárgyaláson szóval felhozott az az új tényállítás, hogy a felperes meghalt, a per eldöntésénél tekintetbe vehető nem volt, mert az ennek a tényállításnak bizonyítására csatolt okirat szerint a felperes elhalálozása csak 1909 január 16-án és tehát a felebbezési bíróság ítéletének 1908 deczember 10-én történt meghozatala után következett be, következésképen a felebbezési bíróság az elhalálozás fényére és az ebből folyó jogi következményekre figyelemmel nem lehetett; egyébként pedig az 1874 : XXXIV. t.-cz. 43. §-a szerint az ügyvéd a megbízó halála esetében az örökösök további rendelkezéséig mindazon intézkedéseket megtenni köteles, a melyek joghátrányok elkerülése és a megbízó örökösei érdekeinek fenntartására szükségesek. Felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság tárgyalási jegyzőkönyvében állítólag csak utólagosan és csak irónnal jelöltetett az, hogy melyik peres fél melyik okiratot csatolta és hogy az 5. •/. a. csatolt okirat tévesen tüntettetett ki olyanul, mint a melyet az alperes csatolt, holott azt a felperes csatolta, egyrészt alaptalan, másrészt merőben lényegtelen, mert a jegyzőkönyvből nem tűnik ki az, hogy abban a csatolmányoknak betűvel és számokkal megjelölése utólag történt és nem tűnik ki annak ellenkezője, hogy az 5*A a. okiratot az alperes csatolta és mert a felebbezési bíróság az 57. a. okiratot mérlege-