Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

181 végzésének biztosítására szolgál; már pedig a felebbezési bíróság tényképpeu azt állapította meg, és ezt a tényállást a felperesek nem támadták meg felülvizsgálati kérelmükben, hogy a felperesek a magukra vállalt munkát még nem fejezték be. Ebből pedig természetszerűen következik, hogy az alperes a lekötött óvadéknak egyik részét sem tartozik a felpereseknek kiadni mindaddig, míg e munkálatok megfelelő befejezéséről meg nem győződött. De nem sértett meg jogszabályt a felebbezési bíróság a szerződéses megállapodások -egyéb intézkedéseinek értelmezése körül sem. A 27. a. «Kötelező megállapodása idézett pontjai ugyanis az A) a. szerződéstől eltérően határozzák meg nemcsak a biztosíték 100,000 koronás részének, hanem az egész biztosíték visszaadásának kötelezettségét, mert nem fűzik azt a felülvizsgálat megejtésének időpontjához, hanem ettől függetlenül, kifejezetten attól teszik függővé, vájjon a csatornaépítésből és az avval összefüggő munkálatokból kifolyóan merül-e fel a felpereseknek közvetetlen vagy közvetett Kártérítő kötelességük az alperes várossal szemben? A megállapodás tehát a biztosíték visszaadásáról, annak jogi természetéhez képest, úgy rendelkezik, hogy az a' felperes szerződésszegéséből, hibás vagy hiányos munkálkodásából eredő mindennemű kártéritő igények biztosítására szolgál; az tehát mindaddig, mig ilyen kártérítő igények vannak, a felperesnek ki nem adható. Mivel pedig a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt, meg nem támadott, a felülvizsgálati eljárásban tehát a S. E. 197. §-a értelmében, irányadó tényállás szerint, az alperes város ellen eddigelé már hét kártérítő per indult meg a felperesek végezte csatornaépítkezésekből kifolyóan, a mely perek tárgyának értéke, úgyszintén a szükséges pótmunkálatok ára a 100,000 koronát meghaladja, és noha e pótmunkálatok igazi értékét és szükségüknek fenforgását az alperes perrendszerűen nem bizonyította és igy ezeknek a 67. alattiban feltüntetett értéke ügydöntő körülményként nem is jöhetne figyelembe, mégis, mivel azt, hogy a felperesek, a «Kötelező megállapodási) 14. pontja értelmében, a perek tárgyának egész értékét valósággal birói letétbe helyezték, vagy azt igazolták volna, hogy a kártérítést követelő felek igényüktől az alperes várossal szemben elállottak, a felebbezési bíróság meg nem állapította, hanem csak azt állapította meg,