Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

108 A felebbezési bíróság a felperes nőt csak arra jogosította fel, hogy a férje ellen előzően megítélt havi 10 K ideiglenes nőtartási díjat a férjének letétben tartott pénzéből s csak a letétnek kimerítése után a férje által a jelen perbeli alpereseknek elajándékozott ingatlan haszonvételeiből elégítse ki, a kir. Guria felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította, a következő indokolással: A felebbezési bíróság ítéletét anyagi és eljárási jogszabálysértés miatt felperes támadja meg felülvizsgálati kérelemmel, azonban az ez irányban felhozott panaszai megállható alappal nem birnak. A felebbezési bíróság ítéleti ügyállása szerint felperes alperesek ellen az alapon lépett fel keresettel, hogy férje R. Markó felperes részére 1905. évi augusztus hó 1-től kezdődőleg havi 10 K nőtartásdíj fizetésére köteleztetvén, ellene végrehajtást vezetett ugyan, lejárt követelése azonban fedezetet nem nyert mert férje a nőtartási perben kelt másodbirói Ítélet hozatata után egyetlen vagyonát az alperesek tulajdonát képező ingatlanok felére bekebelezve volt életfogytiglani haszonélvezeti jogát minden ellenérték nélkül felperes követelésének kijátszása szempontjából töröltette és arról lemondott; ez okból a lemondást hatálytalannak kérte kimondani azzal, hogy követelését a haszonélvezeti jogból behajthassa. A felebbezési bíróságnak meg nem támadott és a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállása szerint felperesnek 1907. évi deczember hó l-ig lejárt követelése R. Markó adósnak más vagyonából fedezetet nyert, sőt ezen időtől mintegy 25—26 hónapra járó követelése is adósnak a m. kir. adóhivatalban e czélra letétben tartott pénzéből fedezve van és a felebbezési bíróság ítélete szerint felperest arra az esetre jogosította fel, hogy a per tárgyává tett vagyonból kielégítést szerezzen, ha adósnak emlílett vagyonát felperes követelése kimerítette. Az előadottak szerint felperes követelése részletekben és a visszatérő időszakokban fizetendő meg és követelése egész összegében meg sem határozható és megállapítást nyert az is, hogy felperesnek 1908. évi május hó 11. napjáig a felebbezési bíróság ítéletének meghozataláig lejárt követelése adósnak más vagyonából fedezve van. A perbíróság területén hatályban levő O. P. T. 950. és 953. §-ának egybevetésétől jogszerűen következik, hogy a hitelező