Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

74 A felperes pedig ezzel az alperesi kifogással szemben azt vitatta, hogy a 7000 korona biztosítéki összeg be nem tudható az utolsó félévi bérleti összegbe azért, mert az alperes a bérleti idő tartama alatt a bérlemény tárgyaiban és felszereléseiben tetemes károkat okozott és a 7000 korona szerződési biztositék elsősorban ezeknek a károknak megtérítésére szolgál, a mely károk összegét a felperes a 7000 korona szerződési biztosítékot meghaladónak vitatta és a mely károk fedezésére a felperes a 7000 korona szerződési biztosítékot visszatartani van jogosítva. Kétségtelen ugyan, hogy a bérleti szerződési biztosíték már jogi természeténél, de a szerződés 15. pontjában foglalt kikötésnél fogva is, a bérlemény tárgyán vagy felszerelésein okozott károk biztosítására és fedezésére elsősorban szolgál és hogy a felperes jogosítva van ezt a biztosítékot netaláni kárai fedezésére fordítani még akkor is, ha ezeket a kárbeli összegeket a nála levő biztosítékból tényleg még le nem vonta ís. Tekintettel azonban arra, hogy a peres felek közötti .4) alatti bérleti szerződés annak tartalma szerint 1908 június 30. napjával az időtartam lejárta miatt már a per folyama alatt megszűnt és így a peres felek között a szerződési viszonyból kifolyólag a végelszámolásnak helye van, a felperes város, habár vitatott kárait részint birói szakértői szemle útján, részint pedig egyoldalúlag megállapította is, az alperesnek beszámítási kifogásával szemben tartozik azt a kárösszeget, a melyet a nála levő biztosítéki összegből kielégíteni jogosult, már ebben a perben kimutatni és biróilag megállapíttatni, mert csak ennek a megállapításnak megtörténtével lehet megbírálni azt, hogy az alperesnek biztosítékából marad e fenn a károk levonása után oly összeg, a mely a kereseti bérkövetelésbe a szerződés 15. pontja alapján beszámítható és beszámítandó. Minthogy azonban a felebbezési bíróság a felperes város kárköveteléseinek, a melyeket a külön irathoz L) U) és B) b) alatt csatolt iratokban előadott, sem fenforgása, sem összege megállapításába nem bocsátkozott, e nélkül pedig az ügy érdemi eldöntésre nem alkalmas, azért a megtámadott Ítéletet érdemi részében és az összes költségre nézve fel kellett a S. E. 204. §-a alapján oldani s a felebbezési bíróságot a tényállásnak a kifejtett irányban is kellő megállapítására s uj határozat hozatalára kellett utasítani.