Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

69 A felebbezési bíróságnak meg nem támadott és a S. E. 197. § a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállása szerint nem vitás a peres felek között, hogy a majorosi 7. hrsz. belsőségen az 1848. év előtti időben a K. András és özv. B. Jánosné jogelődei részére történt átadáskor a földesúr tulajdonát képező kőház állott, ez azonban mintegy 15 évvel ezelőtt összedőlt és alperes földesúr annak helyébe új házat nem építtetett; és a felebbezési bíróságnak jogi álláspontja szerint az 1896. évi XXV. t.-cz. értelmében az ily belsőség megváltás útján tulajdonul megszerezhető. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja téves ; mert az idézett törvény értelmében az ingatlanok jogi természete a volt földesúr és a birtokos között létesült szerződés és az ingatlannak az 1848. évet megelőző időben volt állapota szerint állapítandó meg, hacsak az érdekeltek később az iránt máskép nem szerződtek; és e törvényczikknek 3. és 4. §-a egybevetéséből félreismerhetlen a törvénynek az a czélzata, hogy megváltás alapján csakis az oly birtokviszony rendezésének legyen helye, mely az osztott tulajdon ismérveit határozottan feltűnteti, ez pedig fenn nem forog abban az esetben, ha nemcsak az átengedett terület, hanem z azon levő felülépítmény, a lakóház is, a földesúr tulajdona. Ebből és a fennebbi tényállásból pedig az 1896. évi XXV. t.-cz. 4. §-a 1. pontjára való tekintettel jogszerűen következik az is, hogy a felülépilménynyel átengedett fennebbi ingatlan kizárólag a miatt, hogy az azon fennállott lakóház később összedőlt és a földesúr arra új lakóházat nem építtetett, jogilag át nem változhatott oly természetűvé, hogy a birtokos azt az azon fekvő szolgálmány megváltása útján tulajdonul megszerezhesse. A felebbezési bíróság a majorosi 1. sz. tkjvben felvett 215/5., 215/6., 215/7., 215/8. és 215/9. hrsz. ingatlanokra vonatkozólag tényként azt állapította meg, hogy felperesek az imént említett ingatlan részleteket a földesúrtól 1848. év január 1-ét megelőző időben kapták évi szolgálmány ellenében haszonvételül és azóta állandóan birtokolták is addig, míg a földesúr azokat K. Dániel gazdatiszt útján 6—8 évvel ezelőtt el nem vette és hogy a földesúr e birtokterületek elvétele után is ugyanannyi évi szolgálmányt vett igénybe, mint e birtokterületek elvételét megelőző időben.