Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
19 ajándékozás, meg nem állhat azért, mert — állandó joggyakorlatunk szerint is — az olyan vagyonátruházást, melynek egyedüli ellenértéke az átruházónak életfogytiglan tartása, olyan esetben, mint ebben a peres ügyben is, a mikor az átruházott vagyon jövedelme a tartásra elégséges, mindig ajándékozásnak tekintetik. Az pedig nem vitás jogszabály, hogy az a hitelező, a kit az örökhagyó ajándékozása fosztott meg az ajándékozás idejében már érvényesen fennálló jogának közvetlen érvényesíthetésétől, ezt a jogát a megajándékozott, ellen a megajándékozott vagyon erejéig közvetlenül is érvényesítheti. Mivel ebben az esetben, a felebbezési biróság által megállapított, de különben sem vitás tényállás szerint, felperes férje után csak azért nem maradt hagyaték, mert férje vagyonát holtiglan való lakásért és tartásért, melyben felperes is osztozott, alperesekre ruházta át; mivel felperest a házasságának megkötésével egyidőben szerzett özvegyi jogának férje hagyatékával szemben érvényesítésében éppen ez az ajándékozás gátolja; mivel a magyar jognak egyik sarkalatos elve, hogy az özvegyet férje után megfelelő tartás illeti meg. tekintet nélkül arra. hogy férjének hányadik felesége volt; mivel ebben az esetben azt a hagyatéki vagyont, a melyből az özvegyi jog tárgyát tevő haszonélvezet jár, nyilván a felperes férjétől alperesekre ruházott vagyon alkotja: a felebbezési biróság nem sértett meg anyagi jogszabályt, midőn alpereseket arra kötelezte, hogy a felperesnek a neki járó özvegyi tartást ebből a reájuk ruházott vagyonból nyújtsák. A mi ennek a tartásnak készpénzbeli egyenértékét illeti — mert a megállapított tényállás szerint a felperesnek az alperesek által természetben való tartása a felek közt szóba sem került, — ennek megállapítása körül nem sértett meg a felebbezési biróság eljárási jogszabályt és I. r. alperesnek erre vonatkozóan előterjesztett panasza sem állhat meg, mert a felebbezési biróság Ítéletéből kitűnően, az alperesekre ruházott vagyon értékét és annak évi jövedelmét a szakértők egybehangzó véleménye alapján állapította meg, tüzetesen fejtvén ki mindazokat az indító okokat, a melyek a tartásért fizetendő összeg megállapításánál irányították. Az ily módon való megállapítás pedig, mint a vonatkozó bizonyító adatok szabad mérlegelésének eredménye, a S. E. 197. §-a értelmében nem tárgya a felülvizsgálatnak. De nem sértett meg a felebbezési biróság e megállapítás körül anyagi jogszabályt sem, 2*
