Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

20 mert az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-ának rendelkezése szerint, a második feleség özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrész évi jövedelmét követelheti, az ennék megfelelő összeg pedig évenként 215 koronát tesz ki. A felebbezési biróság tévedt azonban akkor, a mikor ebből az összegből 35 koronát, mint a természetben élvezett lakás ellenértékét, kihasította, mert míg egyfelől felperest, az alább kifejtendők szerint, az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-ában megszabott özvegyi tartáson felül lakás meg nem illeti, addig másfelől ezt a kihasítást az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-ának világos szövege sem tette szükségessé, miért is felperes javára, özvegyi tartás czímén, az átruházott vagyon évi 430 koronában megszabott jövedelmének felerészét vagyis 215 koronát kellett megítélni és a felebbezési biróság Ítéletét ebben a részében ilyen értelemben meg kellett változtatni. Az I. r. alperesnek azt a panaszát, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn felperesnek özvegyi jog czímén életfogytiglan természetben való lakást itélt meg az alperesek tulajdonát tevő házban, a felülvizsgálati biróság alaposnak találta. Az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-a ugyanis kifejezetten csakis egy gyermekrész évi jövedelmét biztosítja a második feleségnek özvegyi tartás czímén, ezenfelül azonban semmi egyebet nem juttat neki, tehát lakást sem a férje házában. Kitűnik ez az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-ának világos szövegén felül abból is, hogy míg e most idézett törvény 16. §-a kifejezetten rendeli, hogy «a mag nélkül elhalt jobbágynak özvegye» — itt is természetesen mindig azt tételezve fel, hogy másképpen intézkedő végrendelet nincs — férje «minden ősi javaiban benmarad»; míg továbbá a törvény 17. §-a is az özvegy édes gyermekeit arra kötelezi, hogy «ezek az őket illető atyai javakban is csak úgy osztozhatnak, ha édes anyjoknak illető özvegyi tartását a fenti 16. §. értelmében teljesen biztosítják)), tehát annak a férj házában maradásáról is gondoskodnak: addig a törvény 18. §-a sem kifejezetten, sem a 16. vagy 17. §-ra utalással nem szól az özvegynek férje javaiban való benmaradásáról, hanem határozottan megszabja a tartásnak neki járó mértékét és módját, még pedig egy gyermekrész évi jövedelmében. Ily körülmények közt nyilvánvaló, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn I. r. alperest a felperes által használt lakásnak átengedésére irányuló keresetével eluta-